Zelefánt.

Van egy újabb családtagunk,immár 4 éve,akit valaki mindig imád és állandóan ott van,ahol útban van.
Dénes kapta őt a keresztelőjére Anitától és bár szisztematikusan és rendszeresen minden ( értsd minden ) szar plüssállattól így vagy úgy,de megszabadulok,ez a jószág mégis maradt valahogyan.Talán mert gyönyörű színe van ( lila,gyűlölöm a lilát ) , vagy mert olyan szép a formája ( elefánt,ráadásul lila = okádékronda ) De nézze ezt el nekem mindenki,tényleg gyűlölöm a mesefigurás plüssöket,tényleg oda szoktam ajándékozni a vöröskeresztnek,vagy elküldön minden évben a mikulásgyárba.

Maradjunk annyiban,hogy ez maradt és hogy,hogy nem mindenkinek ez lett a kedvence.Amikor a Dénes még csak mászott megtalálta egyszer az ágyneműtartóban és magáénak tudta.Onnantól kezdve az állat részese lett a mindennapjainknak,azaz jött velünk reggelizni,fürdeni ( azt megengedte,hogy üljön a mosógép tetején,szóval nem áztattuk be szegény naponta ) és persze az autóban,babakocsiban is.Ez azért volt jó,mert akkora,mint a gyerek ülve,szóval nagyon kényelmesen lehetett bekötni pl.az autósülésbe Dénest és az aktuális 3 kedvencét.De kellett.

Aztán jött a második eresztés és ő is rákattant lila barátunkra.Amikor Gergely még csak mászott a szájába harapta az ormányos ormányát és úgy jött-ment a lakásban.Ő az autóban nem hozza magával,ellenben minden nap vele alszik,ami azért is kellemes,mert mint mondtam akkora,mint ő maga és teljesen elfoglalja a helyet a kiságyban.

Arról nem is beszélve,hogy két pelenkás folyamatos kártevésére egyik gyártó sem lehet felkészülve,így egyre elnyűttebb már a feje és kimosni sem tudom,mert a seggében valami érthetetlen oknál fogva golyócskák ( igen ) csörögnek.Egyszer télen kivittem éjszakára az erkélyre lefagyasztani,hogy legalább némileg kiírtsuk belőle a baktériumokat,de nem 100 % -os a dolog így sem.

Alig várom,hogy Gergő is megunja...akkor ez is utazik a mikulásgyárba ( bocs Anita ) mert már unom....

Megműtöttek.

Csak ennyi.Nagyon fájtak az injekciók,maga a sok bemetszés nem és a varrás sem.Nagyon fájt,amikor elmúlt a lidokain hatása és azóta folyamatosan nagyon fáj....remélem már nem sokáig.Nehéz minden,a mindennapok nagyon bonyolultak lettek.Nem tudom tisztába tenni a kicsi,2 napja minden reggel addig van az esti pelusban,amíg Kálmán haza nem ér,hogy átcserélje - és csak imádkozom,hogy kaki ne legyen....Nem tudok egyedül normálisan felöltözni,melltartót bekapcsolni,farmert húzni,hajat felkötni,vagy felcsatozni,sminkelni.Levinni a gyereket a lépcsőn,levágni a körmüket,lecsavarni egy mézesüveg tetejét....és még sorolhatnám.Nagyon frusztráló.Még jó,hogy Kálmán itt van nekünk:)

Nagy munkában.

Boldog vagyok,mert csinálhatok valamit.Az én életem akkor teljes és azért nem fogok soha csüggedni,mert ha mindig van mit várni,akkor élek igazán.És most rengeteg dolgot várunk.

Szombaton fotózásra megyünk  a Sipito rendezvényparkba,Andi és Tomi esküvőjére.Alig várom már,rengeteg ötletem van és csodaszép meleg idő várható.Van egy kisfiuk,akinek aznap a keresztelője is lesz,így dupla ünnep nekik ,nekünk pedig sok jó fotólehetőség.

Következő héten nyílt nap lesz ugyanitt,ahová kiállítóként megyünk.Ráadásul el akarom készíteni a névjegyem - életemben először - mint dekoratőr és esküvőszervező.Igen,belevágok,Kálmán nagyon biztat és ismeretségem van bőven,kapcsolataim szintén,így adott minden,mint lehetőség.Fotóst ismerek,virágost is....és még jó sok embert,akikben megbízom,tudom,hogy jól végzik a munkájukat és számíthatok rájuk.

Éppen ezért is szervezek Nagykátára november 13-án,vasárnap Esküvő Kiállítást.Úgy ám....vagyunk már 12-en fix kiállítók,akik részt vesznek benne,de lesz zenekar,vőfély,aki konferál majd és sminkesek,fodrászok,akik vállalták,hogy megcsinálják a modellek frizuráját....jó lesz,alig várom....

Lesz fehérnemű bemutató,modellek menyasszonyi ruhában,alkalmi ruhában,vőlegény ruhában,kislányok koszorúslányruhában,jön dekoratőr,utazási iroda,nyelviskola,,étterem,cukrászda,videós....stb....nagyon jó lesz,remélem!!!!És azt is,hogy sokan eljönnek....

Valami van a levegőben.

Igazság szerint kurva sok darázs.Gondolom ezt mások is észrevették,akik kidugják az orrukat ebben a fantasztikus kánikulában.Mi z egész hétvégét a szabadban töltöttük,de szó szerint megkeserítette az életünket az a sok köcsög.

Szombat délután a gödöllői dombságban kirándultunk,ami több szempontból sem volt most telitalálat.Egyrészt minden ki van égve a hetek óta tartó szárazságtól,másrészt iszonyú sok a rovar és a fekete-sárga csíkos rettenetek még agresszívak is.Az erdő mélyén,ahol nem is süt a nap mindenütt ott vannak és errefelé vannak igen méretes példányok is,akik a szó szoros értelmében megszálltak minket.Érezték a testünkön a verejtéket és jöttek táplálkozni,de az én bőrömön és pláne a gyerekeim bőrén senki se lakjon jól,így vagy hessegettünk ami - igen kézenfekvő - nem egy életbiztosítás.

Gergőt már úgyis megcsípte egy a múltkor,amikor Beiék nálunk voltak,így ő kimondottan fél is tőlük,Dénes csak szimplán utálja őket,én meg taposnám szívem szerint agyon mind.ezért elég hamar hazaindultunk,remélve,hogy ma majd a nagy Budapesten a Vasúttörténeti parkban nem lesz ilyen gondunk.De lett.Főleg,hogy ezek állandóan úgy esznek,hogy utána ott virít minden a ruhájukon,szájukon,arcukon és a darázs kimondottan kedveli a pizzától és linzertől  ( ezeket sütöttem ebédre ) ragadó gyerekfejeket.

Nem vagyok az a félős ember,de kimondottan nyomasztó élmény volt,állandóan azt fürkésztem,hogy valakit nem akar-e valami megcsípni.

Viszont örömmel jelentem,hogy nemcsak egy,hanem mindjárt kettő vonat,sorompó,kerti kisvasút függőségben élő gyermekünk van már.A kicsi is rákapott a dologra,alig tudtuk leszedni a vonatról és lelkesen kommentálta,hogy mikor milyen színű éppen a sorompó.Unhatatlan,de Dénes jelentősen megváltozott tavaly óta.Már nem posztol kitartóan a kis sorompó előtt egész nap,hanem minden érdekli,ami a vasúttal kapcsolatos,legyen az fordítókorong,vagy 100 éves gőzös.Bemásztunk majd az összesbe és hálásan köszöntem meg magamnak,hogy nem fehér nyári ruhában mentem,mert olyan olajos,kormos lett mindenünk,amilyen még soha.A gyerekruhákat még nem tudom,ki tudom-e mosni,áznak.Holnap dől el,hogy kuka lesz a vége,vagy heppiend.

Málna.

 - Apaaaaaaa!!!!! A Gergő bekente málnafolyadékkal a színezőt!!!!!!Nézd!!!!!Bekente,az egészet málnafolyadékkaaaaaaal!!!!!

Fordítás.

Gergő málnát evett,ahogy szokta,ahogy csak ő tudja.Az egész keze, a szája, a ruhája és körülötte minden málnás.Még a színező is.Felháborító:)

Alakul a kéz-ügy.

Tegnap végre eljutottam a sebészhez,aki azon túl,hogy milyen kellemes ember és állítólag igen nagy szaktekintély is,végre kitűzte a jobb kezem műtétjének időpontját.Tanulmányozta kicsit a papírjaimat,amiket itthon és Jászberényben kaptam,majd megfogta a kezem és elkezdte hajlítgatni,csavargatni és miután megállapította,hogy valóban pattanó hüvelykkel rendelkezem azt is közölte jó nagyra kerekedett tekintettel,hogy nemcsak egy helyen kell megműteni,hanem mindjárt kettőn is.

Először csak nyeltem,majd egy frappáns " szuper " után megkérdeztem a részleteket....elnézhető nekem,hirtelen szólni sem tudtam meglepetésemben.Tudtam,hogy jó ideje fáj már és még több ideje gyenge is a kezem,de erre azért nem számítottam.A doki szerint egyáltalán az önmagában csoda,hogy bármire is tudom még használni a jobbom,nemhogy amiket ugye csinálok ( edzés,virágkötés,strandröplabda,tollaslabda ) ezeket persze nem árultam el neki,mert a nagykátai orvos még azt is megtiltotta,hogy gyűrűt hordjak,vagy hogy a hajgumimat a csuklómon felejtsem.

szóval így állunk.Szerencsére a műtét ambuláns lesz,szeptember 20-án reggel anyu visz,mert azt a lelkemre kötötte,hogy nehogy egyedül menjek,mert hazafelé nem vezethetek.Gyógyulásra annyit mondott,hogy - idézem - " jó esetben egy hét,a többivel ne foglalkozzunk " - mondtam én,hogy nagyon kellemes ember,igen sok orvossal volt már ilyen-olyan kapcsolatom,de nyugodtan állíthatom,hogy ő a kedvencem.

Aztán adott még újabb adag gyulladáscsökkentőt a bal kezem ínhüvelygyulladásának abszolválására,majd - szerinte - " még nem égető szükségű ugyan az operáció " de mivel előbb-utóbb az lesz,mert ami egyszer elromlott,az nagyon ritkán javul meg magától,így amint helyrejöttünk jobb kéz ügyileg nekiugrunk a balnak.....

Be is mentem a fitnesz terembe és lemondtam az edzéseimet meghatározatlan időre.Csak már lenne 21-e......

Itt a vége.

Ma volt az utolsó,szezonzáró strandolásunk.Kicsit szomorú vagyok,fiúk is kicsit,de már várom nagyon az őszt is,alig várom,hogy hulljanak le a falevelek és lehessen az avarban hemperegni....Imádom az őszt,imádom!!!!!!Viszlát nyár,gyere ősz!!!!

Dénes nyomdokain....

...avagy hiszti és balhé felváltva.

Nos a Dénes szerencsére szinte sosem balhézik már.Nagyfiú lévén meg tudunk mindent beszélni,szinte mindent.Nem mondom,hogy egy tébolyultabb napon nem szakad el nálam  cérna és nem üvöltöm le a fejét és ő nem kezd el bömbölni,de általában bevonul sértődötten üvöltve a szobájába,majd visszatér és mintha mi sem történt volna.....kész megkönnyebbülés,azt hittem ezzel vége a dolognak.

Részéről így is van,de van egy kisebb majomka a családba,aki szépen lassan,de abszolút biztosan beért.És ezzel egy időben elkezdődtek a végtelen hisztik és balhék,amiket egyre nehezebben viselünk mindannyian.

Ma reggel pl. Kálmán egy,azaz egy darab pizzás csigát hozott.Nagyon ritkán eszünk péksüteményt,de szeretik és néha nekem is kényelmesebb,mint vajas-lekváros-mézes-felvágottas kenyeret gyártani kávé előtt,így azért előfordul nálunk is egy-egy kakaós csiga,vagy túrós táska.

Már abból gond szokott lenni,ha Kálmán 3 kakaós csiga helyett pl. 2 fahéjasat és egy kakaósat hoz,mert mindenki a kakaósat szereti jobban ( még én is ) csak ugye okos enged alapon a legkisebb vagy a középső kapja,de a többi irigyen nézi végig,amíg elfogy.
No de micsoda ötlet már valamiből egyet hozni.Természetesen mindketten azt akartak enni,de tudtam,hogy egy egész úgysem fogy el,így nagy könnyedén kettétörtem.Dénesnek ez prímán megfelelt,de a méltóságos úr iszonyatos erővel kezdett el üvölteni,csapkodta az etetőszék karfáját és ordította elvörösödött fejjel,hogy : - Enyééééém!!!!!Egyedül,enyém!!!!!!!!!Csak ÉNNNN!!!!!

Dénes nézte,majd megvonta a vállát és nagyot harapott a saját fél csigájába.
Na,olaj a tűzre.Ordított,sikoltozott,hörgött...azt hittem megfullad,de képes volt kb.percenként levegőt véve folyamatosan őrjöngeni,legalább 10 percen keresztül.

Rutinos vagyok már annyira,hogy ne vegye el az étvágyam egy ilyen szituáció,így szép komótosan elfogyasztottam 2 kiflimet és tejeskávémat,Dénes megitta a tejet,jóllakott,majd odébbállt játszani.
A kis démon még mindig nyomta,egy falatot sem evett.Gondoltam akkor itt berekesztjük a dolgot és meglocsoltam kicsit,de semmi haszna,természetesen,úgyhogy halálos nyugalommal kivettem az etetőszékből és a vállamra vetettem,mint egy zsák sót és elszállítottam a szobájába,becsuktam az ajtót,hogy hadd gondolkodjon kicsit.
 Ezután szomorúan vettem tudomásul,hogy nemcsak eléri már a kilincset,de kiválóan tudja alkalmazni is ezt a megszerzett tudást,így feltépte az ajtót és rongyolt vissza a konyhába üvöltve,hogy :  - Enni,tej,inni!!!!!!!!
Felmászott a székemre,onnan az etetőszékbe,beült,becsatolta magát és elkezdett enni és megivott 3 bögre tejet.A szalvétával végigtörölte az orrát,kedves takonycsíkot húzva a szájába és jóízűen beleharapott a fél pizzás csigába,majd fintorogva odébb dobta és nagyképűen közölte : - nem jó.....

Dénes nézte egy ideig,majd megkérdezte nagyot sóhajtva : - Anya,ez most már mindig így lesz????Sokszor lesz a Gergő ilyen balhés?????

Biztosan.