Amikor kész vagyok.

Tegnap szokásos téli délutánt töltöttünk itthon.Dénes számítógépezett,mi tv-néztünk,Gergely jött-ment,semmi nem kötötte le.Vele amúgy is élmény társasjátékot játszani.A memóriakártyázás addig érdekli,amíg szétszórhatja őket.A puzzle szintén.Próbálja összeilleszteni,nem sikerül,segíteni próbálok,hozzámvágja,üvölt.Így aztán nem érdekel alapon valamit játszik,majd újrapróbálkozom.Éppen néztem a tv-t,amikor hallom,hogy közli:

- Anya,ne kiabálj!

Én : - Meg se szólaltam...- oda se néztem,csak nem értettem,mi baja.

Kálmán,aki a fotelből jól látta mire készül,mondta,hogy figyeljem csak.

Ő szokásos sunyi valamirekészülök fejjel guggolt a karácsonyfa előtt és az utolsó,számára elérhető magasságban lévő szaloncukorral szemezett.És tudta,hogy mit fogok mondani,ezért már jó előre lezsírozta,hogy ne kiabáljak.Ez a kiabálás mellesleg nem éppen kiabálás ( jójó,nyilván kiabálok is velük,ha arról van szó,de ő akkor is ezt kéri,ha röhögök,szólok neki,vagy csak egyszerűen rosszat csinál és hegyi beszédet tartok )
És továbbra is ott guggolt és lassan,mint egy lassított filmben odanyúlt,majd szemmel alig követhető gyorsasággal letépte az édességet és hozta hozzám ártatlanul,hogy :
- kibontod,anya....

Én,felháborodásomat alig tudtam kiadni,annyira röhögtem,de hát nálunk az irányadó elv a következetesség,így magamra erőszakoltam egy kis szigort és sok hűha,meg aztapicikejómindenit kíséretében elvettem tőle.De olyan cuki volt és azonnal hozzá is tette,hogy : - ez az utolsó,megígérem....hogy nem tudtam neki ellenállni és mivel tényleg nincs több számára elérhető helyen,így kibontottam neki.
Mert fő az következetesség!

Boldog Karácsonyt!

Mindenkinek kívánok szép és boldog ünnepet!

Döbbenet.Köntösben.

Tudtam,hogy mindkét fiam okos és szép ( höhö,csak szerényen )de minden alkalommal megdöbbenek,amikor valami egészen rendkívüli történik atekintetben,hogy milyen bravúros a memóriájuk és a kommunikációs készségük.Ez utóbbi Dénes esetében nem is annyira mérvadó,lévén 5 lesz,de Gergő még csak épp most múlt 2,de a mondatokban beszélés enyhe kifejezés,mert ragoz,toldalékokat használ és számol magyarul és angolul is,ami a supersimplesongs állandó hallgatása után nem csoda.

Ma éppen az történt,hogy ágyban mesét néztünk és ő közölte,hogy a  kisvakondnak a barátja,a piros nyuszi - idézem : " nem tudja lehúzni a kezéről az órát " és ez valóban így is volt,mert a hülye beledugta egy asztali óra fogójába.Jót szórakoztunk,én egyébként néha bealudtam,de észleltem mindent.Majd megbeszéltük,hogy mivel megyünk táncházba és nem akarom őket 2x átöltöztetni,az ünneplő székelyinget meg csak nem kellene leenni,leinni,lefogmosni,stb.szóval maradjunk pizsamában,mert úgyis ki akartam őket már mosni,vegyünk köntöst és úgy reggelizzünk.

Dénesnek nagyon prímán megfelelt,ám Gergely elcsendesedett és nem egyszerűen tiltakozott,vagy megijedt,hanem egyfajta néma borzalom ült ki az arcára és szinte suttogva közölte,szó szerint : - Nem akarok köntöst venni és kimenni a teraszra tűzijátékot nézni....
Közben rettenet volt a szemében és remegett,mint valami nyárfalevél.

A dolog magyarázatra szolgál.Augusztus 20-án fenn maradtak mindketten negyed 11-ig,hogy megnézzük a tűzijátékot.Megfürödtünk,felvettük a pizsamát,a KÖNTÖST és kiültünk a teraszra.Amint fellőtték az első rakétát,mindketten elkezdtek sikítva sírni és abba sem hagyták a végéig,pedig közben bejöttünk a lakásba.Dénes is,pedig ő szerette,de valahogy már olyan félálomban voltak és úgy megijedtek,hogy ezt hozta ki belőlük.

De. Az eset már 4 hónapja történt és nemcsak,hogy így emlékszik a Gera rá,de a köntös szó puszta említésétől lefosta a bokáját ijedtében.Hát mi lesz velünk szilveszter éjjel????Sejtem.Óriási buli lesz,felváltva vigasztaljuk az egész éjjel fejhangon bömbölő dedet.Várom.

Gergőszáj.

Múlt hét végén végigsöpört családunkon egy gyenge hányós-hasmenős szarság.Először persze az ovis,aztán szép sorban mind.Szombat reggel előző napi folyamatos hányás után Gergővel kiszáradva és kimerülve fekszünk összebújva az ágyunkban.Dénes még aludt.Megkérdeztem tőle,hogy hogyan aludt,hogy érzi magát,nincs hányingere.

 - Hogy vagy,nem fáj a hasad?Nem kell hánynod????

Mire ő legörbülő szájjal :  - Nem kell hánynom,nem akarom megpróbálni.....


Apa esti fürdés után mondókázni szokott vele.Kálmán mondja,hogy - boci,boci...mire ő : tarka! Kálmán : se füle se.. ő : farka! És így tovább egyik este agresszív kismalacot játszott,folyamatosan puffogott,durrogott.Kálmán gondolta,majd ezzel jó kedvre deríti,de ezt kapta helyeztte :

 K : - Boci,boci...
 G : - nem boci bociiiii
  K : - se füle se....
 G : - nem se füle se......áááá
 K : - oda megyünk...
 G : - nem megyünk oda....grrr...
 K : ahol tehet kapni....
 Ezzel már bajban volt,mert nem tudta megfelelően tagadni,ezért csak szimplán leüvöltötte apja fejét : NEM!!!!!!!!!!!!!!!!
Dőltünk a röhögéstől.


Tegnap este fürdés után,már a kis takarójába belecsavarva jöttek át Dénes szobájába esti mesét hallgatni.Kálmán mondja neki,hogy : -Jajj,de nehéz vagy!!!
Mire ő : - nem vagyok nehéz! Narancssárga vagyok!!!!!!!!
 ( gondolom a kis takarója színére értette...vagy nem tudom..:) )

Gergely 2 éves lett.

Ma 2 éves,hogy megszülettél,hogy hozzám bújtál azzal az illatos,puha-pihe,szőke hajú kis fejeddel és örökre szerelmes lettem beléd ( is ).

Isten éltessen,Kiscsillag!!!Imádlak.

 

http://www.youtube.com/watch?v=8L4WxAChZyE

Kedves Mikulás.

Ma este jön el a nagy fehér szakállú.Várjuk ám már nagyon:):)

http://www.youtube.com/watch?v=grGXMN2Krrs