Tűzoltó leszel,vagy katona...

Amikor még nem voltam kisgyerekes anya mindig sikítva röhögtem azokon,akik már az újszülött gyerekükről úgy beszéltek,hogy biztosak voltak abban,hogy agysebész lesz,meg menő ügyvéd,csak mert olyan értelmes formájú feje van.Amikor kicsit megnőttek és csetlő-botló kicsiként lementek spárgába,vagy ügyesen álltak fel az ágyba kapaszkodva máris kiderült,hogy tornász lesz,amikor elrúgta a labdát 13 hónaposan,akkor meg válogatott focista.Én ezeken marha jól szórakoztam,aztán amikor nekem is lett bevallom én is ilyen lettem.Dénes születése óta volt már a képzeletemben sakkbajnok(focista sose:):))meg pilóta és mozdonyvezető is,meg mérnök,de egyre biztosabban tudom,hogy annak ellenére,hogy erősen humán beállítottságúnak tűnik,mert szinte első hallásra jegyez meg mondókákat és dalokat(emiatt még játszik nálam a rock zenész is)de ugyanakkor bámulatosan jó a reál tárgyakban is.Ezért talán még matematikus is lehet.Ilyen dolgai vannak:
-Anya,mennyi 12+6?
-18?
-Igen.És mennyi 14+4?
-Az is 18?
-Igen!ÉS 17+1??
-Az is???
Igen..és 9+9 is 18 ám,anya....

Napi szinten többször és sosem téved,mindig jól mondja.Nagyon ügyes....

Beszélgetünk.

Az oviról mesél ismét.Közli:-A Bódi Bogi kistestvére a Zsoltika.Ő az a kisfiú,aki ha szaladgál mindig ki van nyitva a nyelve,így-és kidugja a nyelvét a szájából.....

Ma reggel.
-Anya,képzeld,apa megtalálta azt a Ferrárit,aminek fehér csík van a tetején...az én szobámban volt a komóm alatt...
-Hol?!!!?A komód alatt???
-Igen,a komóm alatt....

Mátrafüred.

Neked Kati.Ugyanis Kati barátnőm leszidott,hogy ő mindig olvasna,de keveset írok,meg aztán ha megtudja,hogy mi már megint Mátrafüreden jártunk,akkor jön a szokásos kérdés :Tényleg,minek???Szinte látlak magam előtt,ahogy a fejedhez kapsz...hát igen,aki nagykátai az életében minimum egyszer nyaralt már a mátrafüredi táborban,én kb.5x.De ennek ellenére még mindig nagyon szeretek oda járni és 2 éve még wellnessezni is ide mentünk.Tény,az én anyukám nem volt ott konyhán hetekig minden nyáron,így én általános iskola óta nem nyaraltam ott.Kati igen,így érthetően megunta.Mi nem,minden évben egyszer-kétszer ellátogatunk.Dénes konkrétan imádja,teljesen ki volt magából fordulva,amikor vasárnap délelőtt odaértünk.Először csak a játszóteret kerestük meg és a mellette lévő erdőbe mentünk sétálni.Gyűjtött gesztenyét(hogy a fenébe ne..)szedtünk és ettünk rengeteg csipkebogyót,összeszedtük a lehullott tobozokat,gombákat figyeltünk(minden vágyam,hogy értsek is hozzájuk,aggig nem nyugszom,amíg el nem végzek egy gombaszakértői tanfolyamot)kóstoltunk erdei szedret apa nagy örömére,aki hideglelést kap tőlem évek óta,ha kirándulunk.Rám 2 dolog jellemző az erdőben,az egyik nem publikus,de a természetes emberi dolgokkal függ össze(magyarul nekem erdőben mindig sz@rnom kell:))a másik pedig,hogy ami bogyó és piros,vagy lila vagy kék és azt meg akarom kóstolni.Egyszerűen ellenállhatatlan,Dénes pedig örökölte ezt.Különbség,hogy én tudom,mi az,ami ehető,Kálmán meg fosik,hogy megmérgezem a fiacskáját:)Végig azt skandálta,hogy ennek kórház lesz a vége,mert Dénes megevett kb.30 csipkebogyót,meg vagy 20 szedret.
Dénes esett-kelt,durván néz ki a lába,ahogy a köves-sziklás talajon rohant a jó levegőben(ami bődületesen óriási közhely,de én ténylegesen sokkal jobban érzem maga hegyvidéken a jó levegőben)
A patak megőrjítette mindkettőt.Gergő végre kiszállhatott a babakocsiból és végigmászott az avaron a patakig és áhítattal figyelte.Dénes csak a kezét lógatta bele időnként,élvezte,hogy milyen hideg és egyszer bele is gyalogolt szegény,amikor nem látta a sok lehullott falevéltől,hogy hol kezdődik a víz.Szerencsére az új átmeneti bakancs meglepően jól bírja az ilyen dolgokat,nem is ázott át.Dénes imádta,közölte,hogy itt olyan jó lenni,hogy estig maradjunk,ennek ellenére délután fél 3 körül visszamentünk a kocsihoz hihetetlen jó érzékkel a szakadó eső előtt 2 perccel.Dénes beült az ülésébe,utasította apját,hogy tegye be a lejátszóba az ő cd-jét,majd Gyöngyösön már aludt tátott szájjal csorgó nyállal....én meg hazáig nyalakodtam az isteni som lekvárt,amiből sajnos csak egy üveggel vettem:(:(

Na mégegyszer.

Szóval a Gergellyel jót tettem,mert a teraszról már muszáj volt bemenekíteni a virágaimat,mert erőteljes lehűlés kezdődött.Tudtam,hogy ha elérhető közelségbe teszem őket,akkor vége,így néhányat Dénes komódjának a tetejére raktam,párat meg az ablakba.Egy ártatlan pepperomia viszont sehová nem fért,így az a nappalit díszítené,ha kedves másodszülöttem nem lenne olyan mindenevő.Igen,bizony.Már túl vagyunk a dísznövények bevezetésén a hozzátáplálásban.Eleinte síri csöndben ült a virág mellett és áhítattal gyűrögette a leveleit az ujjacskái közt.Aztán letépett egy darabot és jó ideig játszott vele.Majd,mint aki jól végezte dolgát,belakmározta.
Ami a játékot illeti egyébként vannak elképesztő különbségek a fiúk között.
Dénes ennyi idősen már boldogan és rendszeresen lapozgatott könyveket.Sőt,ha megkérdeztük hol a baba,kocsi,kutya stb.simán rámutatott.Gergely magasról tesz rá,egy pillanatig nem marad meg az ölemben,nemhogy majd könyveket nézegessünk.Dénes nagyon ügyetlenke volt a kisautó,kis quad használatában.Ha rátettük,akkor egy ideig ült rajta,majd rendkívül elegánsan távozott róla:lendületből két kézzel jobbra dőlt és vagy sikerül így sérülés nélkül földet érnie,legtöbbször nem.Gergely egyedül felül a kisautóra,brümmögve és nyálas vigyorral tolja magát a lábával és halad előre,majd úgy száll le,ahogy kell,két kézzel kapaszkodva egyik lábát átlendíti és ügyesen állva marad.Jó,előtte ott a Dénes,aki egész nap autózik,volt kitől ellesnie.Mint ahogy azt is,hogy kell kisautót tolni a padlón és hogyan kell csúszdázni.Már képes a lépcsőn felállni,szerencsére a csúszda tetejére még nem mászik fel.Dénes már ennyi idősen érdeklődött a puzzle iránt,egyszerűbb darabokat próbálgatta a helyére tenni,mint ahogy a csigába,bödönbe is beilleszteni a formákat.Gergő csak rágicsálja,vagy a radiátort,padlót csépeli vele és óbégat mellé.a puzzlet meg csak megrágja és szanaszét dobálja a lakásban.Dénes viszont nem tudott még ilyenkor építeni,Gergő már tud a nagyobb kockákkal.És az örök darab,a labda.Mindketten imádják,de rendeltetésszerűen csak a Gergő használja,Dénes a mai napig ha labdát lát csak felemeli és eldobja,vagy magasra dobja.Ha focizunk,akkor mi focizunk,ő meg zsebre dugott kézzel áll.Ha felé rúgjuk és mondjuk neki,hogy rúgja vissza,akkor elmegy mellette.Focista ő nem lesz.Gergő már most nagyon ügyes a labdával.Kézzel löki és mászik utána,ha odadobom neki és ül,akkor próbálja elkapni,néha sikerül is,gurítani már régóta.Olyan érdekes,hogy mennyire hasonlítanak és mégsem....

Amikor a gyerek játszik.

B.B.

Dénes szeret oviba járni.Napok óta nincs reggel hiszti,sőt sürgeti az indulást.Rengeteget beszél róla és mindig jó hangnemben,csak pozitívat és mindig szerepel benne valaki.Bódi Boglárka.Minden mondat így kezdődik,vagy folytatódik:A Bódi Bogi.A B.B.öltöztetett fel,amikor mentünk ki az udvarra.BB adta rám a cipőt és a kabátot,amikor mentünk a sportcsarnokba.BB tudod hol lakik?És milyen színű a házuk?És mi a jele?És mi a kedvenc étele,színe,játéka....
A fiam szerelmes!!!!!És nem plátói ám,ez a 6 éves,bogárszemű és fekete hajú kislány is odavan érte,pedig hát még alacsonyabb nála egy fejjel...
Nem tudok elég hálás lenni érte,hogy pártfogásba vette a Dénest,de eleinte azt hittem,csak olyan kis tyúkanyó típus a csaj.Tegnap bebizonyosodott,hogy nem.Reggel Dénes szó szerint rohant oviba.A szekrénynél már toporgott és rám szólt,hogy vegyem már le a pulcsit is és a cipővel is siessek.És persze azt kérdezgette,hogy BB itt van már???????Mondtam,hogy nem tudom(nem látok át a falon),de szerintem már igen,mert 8 óra van és biztosan itt van már.Kinyitottuk az ajtót,BB megszagolta,hogy érkezünk és a két gyerek szó szerint összeölelkezett,Bogi még egy csókot is nyomott Dénes szájára(nem tévedés!!!)aki nem húzódott el,pedig rajtam kívül nem sok mindenkinek enged ilyen mértékű intimitást.Nem hittem a szememnek.
Ma reggel kicsit késtünk megint,Bogi az óvónők szerint az ablaknál állt és úgy várt minket,egyfolytában kérdezgette,hogy jön-e már a Dénes.És amikor mentem érte fél egykor(még nem alszik ott,de lehet,hogy egymás mellett is aludnának)Bogi szomorúan állt,Dénes meg ott állt előtte és egyszer csak D átölelte.Meg vagyok döbbenve.Csak engem szokott átölelni..Hát így állunk.Borzasztóan örülök,mert tényleg jót tesz a lelkének és szívesen megy ide.Gondolom főleg ezért.Szerencsére azért még belém is szerelmes:):)

A tegnapihoz még....

Tehát szombat délután eljött hozzánk Kati,ettünk finom sütőtököt és sült almát.Dénes megmutatta Katinak,hogy nem fenékig tejfel a kisgyerekes családok élete és amíg nem lesz gyerekük maximálisan használjanak ki minden másodpercet,amit együtt és józan ésszel,nem pedig idegbeteg fúriaként tölthetnek.Csak egy fél órás hisztit csinált olyan apróságon,hogy nem akart pisilni.Reggeltől délután fél 4-ig.Nem tudom kiszedni belőle,hogy fáj-e neki,vagy egyszerűen alulműködnek jelenleg a veséi,lényeg,hogy ezen úgy kiakadt,mármint hogy rányomtam a bilire,hogy akkor addig innen fel nem kelsz,fiam.Kati csendben szemlélte,eszegette a sült almáját és láthatóan látta maga előtt sanyarú sorsát,hogy ő majd hogy fog egy ilyennel megbirkózni.Biztosíthatlak,sikerrel...
Aztán kimentünk sétálni,ki-ki a saját járgányával.Dénes rollerezett,Gergely az apámtól kapott ocsmány tricikliben,ami csak a felnőtteknek nem tetszik,minden gyerek él-hal érte,volt már a játszón,hogy konkrétan ki akarták belőle lökni a Gergőt,a kislány úgy megvadult,hogy kipróbálhassa...a jármű zöld-kék színű,rendkívül gusztustalan nagy mikiegér utánzattal az elején.És még zenél is,ha nyomod a gombot és 3 év alatt nem fogy ki az elem,pedig hallottuk már vagy milliószor a kvak-kvak -kvak refrénű csodálatos gyermekdalt.Ráadásul nincs meg az öv,már pedig Gergely egyszer már fejreállt vele,mert ő folyton ki akar belőle mászni,így egy kék bolyhos köntösövvel kötöttem bele,rendkívül humánus módon.
És természetesen gesztenyét gyűjtöttünk......

Az első láz.

A Gergelynél.Dénesnél már kitapasztaltam,hogy jó eséllyel el is múlik reggelre,ezért nem ijedtem meg túlságosan.Természetesen figyeltem éjjel többször,lecsillapodott-e neki a kúptól és csak egyedül a lázgörcstől paráztam,de nem lett semmi ilyen.Másnap reggel anyu itthon maradt vele amíg én elvittem Dénest oviba,aztán délután mentünk orvoshoz.Ráadásul a jobb szeme alatt fel volt neki dagadva,biztos voltam benne,hogy megint könnycsatorna elzáródás,mint kicsi korában.A dr.nő viszont eszembe juttatta,hogy az váladékozik,itt meg csak szép monokli látható.Kálmánnal már beszéltünk előző este róla,hogy mi van,ha kocsmai verekedés(Dénes belekönyökölt,stb.)vagy esetleg rádőlt (erősen fejnehéz)valami kockára,vagy kisautóra,vagy valamelyik másik istencsapására a nagy kisautósdobozból.Hát igazunk lett.Gergely beszedett valami vírust,a szeme alá meg egy balost.A láz viszont ok nélküli egyenlőre,mert sem a torka nem piros,tüdeje tiszta,igaz taknyos,de az egyvégtében,mióta Dénes ovis.
Aztán ma már vasárnap van és minden este hőemelkedése van.Így holnap lehet,hogy mégis antibiotikumot kap.Péntek este még kapott Dénestől egy szolid hátulról jövő szumotámadást,amitől olyat nyalt a kövön,hogy felhasadt a szája és fél órát vérzett az ínye.Az isten nem mossa le rólunk,hogy bántalmazzuk a kölyköt....

Szombaton egyedül maradtam itthon a két ördöggel.Kálmán focimeccsre ment délután,mi meg egész délelőtt gesztenyét gyűjtöttünk(csak nem akar elfogyni a fákról az a k.rva gesztenye,komolyan tonnaszám szedtünk már össze...)Az érdekes nem is ez a része volt a dolognak,mert minden napos program a 2 gyerek sétáltatása,hanem az altatás volt.Gergely elfáradt és bealudt a babakocsiban,így esélytelennek számított ebéd után újra lenyomni.Dénes viszont közölte,hogy nagyon elfáradt,aludni akar.Összekuporodtunk 3-an a heverőjén a szobájában,ő belül,középen a Gera rátapadva a bal mellbimbómra,én meg legkívül,kiflipózban úgy,hogy a seggem lelógott az ágyról.Így küszködtem 10 percet,de persze Gergely elunta az evést,nem akart aludni.Dénes olyan álmost volt már,hogy bárgyún vigyorgott csak,amikor letettem az öccsét a földre,pár könyv társaságában,hátha csendben molyol(mintha nem ismerném még eléggé)Elbontotta a szobát pár perc alatt,előszedett a másik nagyjátékosdobozból egy mágneses tomaszos puzzlet és szétszórta a szobában,egyik-másikon otthagyva jellegzetes 4 fogas védjegyét.Ezután elégedett dajdajozással kezdte a dobozt fel-le tologatni a hajópadlón,ami hihetetlenül k.rva hangos.Én próbáltam nyugalmat sugározni,de majd'szétrobbantam,ugyanakkor mi várható el egy 10 hónapostól??????
De.Dénes ebben a zajban szépen lement alfába és pillanatok választották csak el az álomtól,amikor Gergő becsípte az ujját a dobozba és éktelen üvöltésbe kezdett.Ekkor szakadt el bennem valami,felkaptam a dedet és áttoloncoltam a szobájába az ágyába,dondolván,ha az ajtókat becsukom,nem lesz olyan durván hangos az ordítása.Elhelyeztem hát ágyában 2 lego duplo kocka társaságában,amit-hihetetlen,de igaz-kitörő örömmel fogadott és a hátralévő pár percben,amíg Dénes elaludt síri csendben forgatott a kezében.Nem hittem volna,de ebben is szerencsém volt....

Dénes nap,Kálmán nap.

Megünnepeltük a fiúk nevenapját.Szombaton anyuék jöttek meg a tesóm,vasárnap Kálmán családja.Dénes olyan édes volt,most fogja fel már az egésznek az értelmét igazán.Alig várta,hogy ajándékot kapjon és nagyon örült nekik.Anyutól a lego duplo mellé kapott 3 labdát,mert amikor megkérdezte tőle,hogy mit kér,ő ezt akart:3 labdát,egy pirosat,egy feketét és egy zöldet,mert ez a 3 a kedvenc színe.Persze ebéd után megkapta a legokat is és magán kívül volt.Dorcinál kipróbálta még a nyáron és úgy tetszett neki,hogy akkor elhatároztuk,ezt fog kapni.Tőlünk egy nagy családi házat kapott,van benne minden,még wc is,meg hinta,ágyak,lépcső.Öcsém nevében elemeket rendeltem neki,hogy jó sok mindent tudjon építeni,anyu nevében kisállatokat,tyúkólat és még anyósoméktól meg sem kapta,mert ők nem tudtak eljönni....abban van a csúszdás,azt hiszem nagyon fog neki örülni.Élvezi a játékot vele,csak hát nem egyszerű,mert Gergely is szeret vele játszani,de ő egész másképp.....
Olyan édes,annyira imádom,amikor próbál az öccsének segíteni,hogyan játsszon,magyarázza,hogy:-nézd,Gergő,így kell vele játszani,nem szétszedni....
Majd belejön a kis majmocska is és tudnak majd együtt játszani.

Rohadt barack.

Téma a Gergely ismét.Észbontóan kezd ő is viselkedni,hisztizik és akaratoskodik egész nap.Mellette persze egy tündéri vigyorgó kis húspogácsa,de olyan dolgai vannak,hogy az összes hajam az égnek áll.Ha Dénes barátunk nem edzett volna már engem az elmúlt 3,5 évben tuti kiakadnék.Gergely.Még mindig mindent megkóstol.Újabb ínyencségek:moha,toboz,lenyírt fű,hernyó(váááááá).
Mindenhová felmászik.Dobozra a Dénes szobájában,amiből van 3 és játékokat tartalmaz.Onnan a kisszékre,onnan az asztalra.Kihúzza a fiókot és vagy belemászik,vagy mindet kihúzza és még magasabbra mászik és ül a legfelsőben elégedett vigyorral a pufók képén.Dénestől még mindig mindent elvesz.De ha Dénes próbál tőle valamit elvenni,akkor elképesztően hangosan,gyakorlatilag levegővétel nélkül,dobhártyarepesztően üvölt,mellé ülésből derékszögben megdől és úgy veri bele a fejét a földbe,metlakiba.Egyik este a fürdőkádban végezte el ezt a műveletet,aminek persze az lett az eredménye,hogy felszivattyúzott pár deci habos pisis fürdővizet,majd prüszkölt percekig.Tök vicces amúgy,annyit röhögünk rajta(bocs,kisfiam...)
És akkor még nem is beszéltem a sérülésekről,mert ez a sok akció meghozza ám gyümölcsét:a feje pont olyan,mint egy rohadt barack.Itt-ott leütve,tele friss sebekkel és múló,lila,sárga barna és egyéb szép őszi színekben pompázó monoklikkal.Egyszer már a szája is vérzett,sejtem nem utoljára....

Kötöttfogású birkózómérkőzés.

Résztvevők:pehelysúlyban Gulyás Gergely,dupla pehelysúlyban Gulyás Dénes.Menetek száma változó,napi 5 és 20 közé tehető.A meccsek kimenetele nem épp kétesélyes,kicsit egyoldalú a játszma,de rendkívül szórakoztató.Így kezdődik:Gergely a kb.9 kilójával és az abszolút fürgeségével mindent belead,hogy elvegyen a Dénestől mindent,amivel szegény épp játszik.Ezen a 18 kilós versenyző nagyon kiakad és nem megveri,megrúgja,megharapja kedves öccsét,hanem hátulról birkózófogásban átöleli úgy,hogy ugye közben mindketten ülnek.Elegánsan maga felé húzza,a földre hengerednek mindketten és úgy birkóznak percekig.A Gergely első alkalommal szólni sem tudott meglepetésében.Másodszor sikítozott és rinyált kicsit,de mivel ő a dolog kiváltója és percek múlva elvette a következő játékot,így Dénes ismét bevetette a jól bevált elhárító manővert.Én eleinte rászóltam,hogy ne húzza-vonja.Aztán bosszankodtam,hogy hiába beszélek.Aztán egy két fiúval rendelkező nagyon kedves ismerősöm mondta,hogy eleinte ő is startra kész volt,mert hát a kicsi mégis kicsi és nehogy már fájjon neki.De miért mindig a nagy szoruljon????Pláne,ha neki van igaza...így ő is úgy tesz,ahogy lassan én is:amíg vér nem folyik nem vagyok hajlandó megemelni a hangom,vagy felemelni a seggem a fotelből:):)Most már jót röhögök rajta,mert tök cukik és halál vicces az egész,ráadásul miért szidnám a Dénest,aki nem bántja tulajdonképpen,csak elvonja a figyelmét a saját játékáról.Szegény Dénes,tényleg mindent elvesz tőle ez a kis majom.....

Lázcsillapítás viccezve.

Szombaton ugye lázas volt,ezért nem csak szirupot,hanem kúpot is adtam neki,hogy en ugyanaz a hatóanyag legyen csak.Dénest igencsak megviselte a dolog.Egyébként is gyűlöl mindenféle macerát,lázmérést-pedig hónaljban,a fenekét nem macerálom-,szirup beadást,arról nem beszélve,hogy nem lehet szaladgálni és kimenni sétálni.A kúp betette nála a kaput,vinnyogva üvöltötte,hogy ilyet soha többé.......Aztán néhány óra múlva közölte:-Anya,már nem érezem a pálcikát a popsimban...
Én:-a kúpra gondolsz???
-Igen,arra.Már nem érezem...
-Mert elolvadt...
-Jó,de ilyet nem kérek máskor...

Másnap este fürdés után kétségbeesett arccal érdeklődött:-Anya,lázas vagyok????
Én:-Nem kisfiam,most nem vagy..
Ő,fellélegezve:-Jó,mert nem akarok púpot a popsimba....
Ezen 2 napja röhögök hangosan,ha eszembe jut...

Elengedtem.

Reggel mérlegeltem és úgy döntöttem,elmehet kirándulni az ovival Dénes.Ő persze úgy indította a dolgot-annak ellenére,hogy tegnap este menni akart-hogy fejhangon üvöltötte,hogy:-nem megyek oviba,mert álmos vagyok,aludni akarok.....
Persze megegyeztünk nagy nehezen,hogy ne szórakozzon már,menjen,mert nem beteg és szép idő is van,jó lesz kirándulni.A csoportszobába már örömmel ment,pedig azt hittem majd sírva hagyom ott,de szerencsére ettől megkímélt.Én természetesen nem bírtam magammal és meglestem őket elinduláskor.Jött a nagy busz(emeletes,húúúú,olyannal még én sem utaztam...)és szálltak fel rá szép kettesével szófogadóan.Láttam ŐT is ,ment a kis gumicsizmájában,sapiban,mellényben,kék elefántos kis hátizsákja húzta a hátát...komolyan megkönnyeztem,olyan cuki volt,ahogy ment élete első osztálykirándulására.Csomagoltam neki kis motyót,volt benne a kedvenc szamócás Jana vize,meg ropi,meg aszalt gyümölcsökből két maréknyi kis uzsonnás dobozban-komolyan kedvet kaptam én is buszos kiránduláshoz.
A gyomrom persze egy nagy gombóc volt,amíg Kálmán nem telefonált-ő ment érte és vitte mamázni.
A helyzet a következő:Dénes szerint nagyon jó volt és -képzeld apa,azt mesélem el neked,hogy átmentünk a farmosi kettes sorompón gyalog....(szinte tudtam,hogy az egész buliból csak az szivárog le neki,hogy sorompót láthat...)
Óvónői szemmel:-Dénes nagyon ügyes volt,szót fogadott,ám úgy beevett a kiránduláson(naná,aszalt datolya a kedvenc és az laktat...)hogy nem volt hajlandó megebédelni visszaérkezvén.Közölte,hogy ő nm éhes és nem is fog enni.És nem is evett...Ott ült végig derekasan a közös asztalnál-gumicsizmában(muhahahahhaha)és nem evett....hát volt nagyobb gondjuk már az életben azt hiszem:):)

Ugrik a kirándulás???

A miénk ma legalábbis ugrott,mivel a Dénes ismét lebetegedett.Kezdek kiborulni,2,azaz kettő nap óvoda után péntek este és szombaton egész nap lázas volt.Nem mondom,hogy ott ragasztottak rá valamit(bár hol máshol??)Igaz,mi is taknyosak voltunk itthon.
Így most nagy a dilemmám:elengedjem holnap kirándulni az ovival a tanösvényre,vagy tartsam itthon pár napot.Logikus lenne,hogy hadd pihenje ki magát,de látom rajta,hogy halálra unja magát itthon és menne.Ráadásul egészséghét lesz az oviban és tökjó programok lesznek egész héten.Na,van még egy éjszakám,hogy kitaláljam.

Akkor most hadd írjak Gergely barátunkról,aki kezd túllőni a célon,hogy finoman fogalmazzak.Csak idő kérdése,mikor csinál magával valami veszélyeset,netán maradandót.Szó szoros értelmében ön-és közveszélyes.Minden nap történik valami,ami Dénessel soha fel sem merült.Fél kézzel húzta el a kandalló előtti rácsot,ami persze tűzforró volt és épp az utolsó pillanatban kaptam el a kezét onnan. Mindenhová felmászik,Dénes szobájában már tönkretette a játékos gyékénydobozokat,mert azon ücsörög és örül magának.Ha leesik fejre-gyakran megtörténik-akkor sír pár másodpercet és megy vissza garázdálkodni.
Az már nem kifejezés,hogy mindent megeszik.MINDENT.Dénes véletlenül elölhagyott egy málnával teli poharat és ő bevezette magának a málnát.Ideig figyeltem,de nem lett baja.Csak én vagyok kifáradva,mert sehová nem mehetek úgy,hogy ne lenne rajta fél szemem......