Elengedtem.

Reggel mérlegeltem és úgy döntöttem,elmehet kirándulni az ovival Dénes.Ő persze úgy indította a dolgot-annak ellenére,hogy tegnap este menni akart-hogy fejhangon üvöltötte,hogy:-nem megyek oviba,mert álmos vagyok,aludni akarok.....
Persze megegyeztünk nagy nehezen,hogy ne szórakozzon már,menjen,mert nem beteg és szép idő is van,jó lesz kirándulni.A csoportszobába már örömmel ment,pedig azt hittem majd sírva hagyom ott,de szerencsére ettől megkímélt.Én természetesen nem bírtam magammal és meglestem őket elinduláskor.Jött a nagy busz(emeletes,húúúú,olyannal még én sem utaztam...)és szálltak fel rá szép kettesével szófogadóan.Láttam ŐT is ,ment a kis gumicsizmájában,sapiban,mellényben,kék elefántos kis hátizsákja húzta a hátát...komolyan megkönnyeztem,olyan cuki volt,ahogy ment élete első osztálykirándulására.Csomagoltam neki kis motyót,volt benne a kedvenc szamócás Jana vize,meg ropi,meg aszalt gyümölcsökből két maréknyi kis uzsonnás dobozban-komolyan kedvet kaptam én is buszos kiránduláshoz.
A gyomrom persze egy nagy gombóc volt,amíg Kálmán nem telefonált-ő ment érte és vitte mamázni.
A helyzet a következő:Dénes szerint nagyon jó volt és -képzeld apa,azt mesélem el neked,hogy átmentünk a farmosi kettes sorompón gyalog....(szinte tudtam,hogy az egész buliból csak az szivárog le neki,hogy sorompót láthat...)
Óvónői szemmel:-Dénes nagyon ügyes volt,szót fogadott,ám úgy beevett a kiránduláson(naná,aszalt datolya a kedvenc és az laktat...)hogy nem volt hajlandó megebédelni visszaérkezvén.Közölte,hogy ő nm éhes és nem is fog enni.És nem is evett...Ott ült végig derekasan a közös asztalnál-gumicsizmában(muhahahahhaha)és nem evett....hát volt nagyobb gondjuk már az életben azt hiszem:):)