Tisztelettel jelentem,hogy Gulyás Dénes nevű tanköteles korú gyermeke felvételt nyert iskolánkba,az 1/d osztályba.
Sír és örül a lelkem. Van egy tanköteles korú kicsinagyfiam. Sír az egyik szemem,mert nem azt a tanító nénit kaptuk,akit vágytunk,de örül a szemem,mert egy végtelenül kedves,lendületes,nagyon fiatal másikat kaptunk,aki állítólag mindenki kedvence. És nagyon-nagyon örülök,mert az összes református elsős egy osztályba került,ami szerintem garantálja a jó és összetartó közösséget. Ez persze önmagában nem biztosíték,mert elsősorban minden a szülőkön múlik,ki ahogy neveli a gyerekét,milyen értéket továbbít neki és mit hall a gyerek otthon az iskoláról. De ez rajtam nem fog múlni,mert tőlem csak jót fog hallani és én úgy fogok hozzáállni mindenhez és mindenkinek,hogy Neki,Gulyás Dénes tanköteles korú elsősnek az 1/d osztályban jó legyen. Pont.
2013. április 28., vasárnap
2013. április 4., csütörtök
2013. április 1., hétfő
Vidám tavaszi szünet.
Annak ellenére,hogy az időjárás mondhatni nem kedvező,mi hozzuk a formánk és néhány elkerülhetetlen súrlódástól eltekintve igen vidáman telnek a napjaink. A súrlódás néha átmegy üvöltős,hajtépős veszekedésbe,másrészről viszont mintha kicsit visszafogottabb lenne a belviszály. Az időjárás nem kedvező mivolta naponta megismétlődik,vagy a hó esik ( szakad ) megállíthatatlanul,vagy az eső. Ennyi csapadék évek óta nem volt,meg is van az eredménye,idén megint vízinövények fejlődnek a kertben,mint mikor még építkeztünk.
A fiúk cukik. Imádják és gyűlölik egymást és én ebben a kettősségben őrlődöm.Szombaton elmentünk a Pólusba,mert minimax húsvéti napokat tartottak. Valójában nagyon gyenge eresztés volt,nagyon kevés játékkal és nagyon sok emberrel. Viszont élveztük,hogy kóborolhatunk a plázásban,én vettem magamnak néhány felsőt,fiúk meg beleültek minden szülőkoppasztó színes járműbe,amibe vagy 1,vagy 2 százast kell beledobni,hogy ezért cserébe néhány percig rázogatja,vagy emelgeti a gyerek seggét. Szerencsére a mieink nem nagy igényűek és hiszékenyek,mert az első kör után elfogyott a százasom felszólalásra beérték csak azzal,ha beleülhettek és tekerhették a kormányt. Ezúton bocs....
Aztán hazaértünk és jött a baj. Kádban hajat mosva ugyanis Dénes egy teli vödörrel úgy szájon vágta szegény Gergelyt,miközben a haját akarta leöblíteni,hogy annak az egyik első metszője kicsorbult. Még ma is lila a szája belül,a foga befelé áll kicsit,de virul.
Aztán másnap reggel elmentünk templomba és délután kimentünk sarat dagasztani a parkba,amikor összevesztek,Gergely nekiindult a motorral ,Dénes kergette és a parkból szépen kiszáguldott az útra a templom előtt. Nem nagyon,csak úgy az út közepéig,mire őrült sprintben utolértem és csak állt ott és nem értette miért üvöltünk az apjával kórusban,de még a Dénes is dermedve állt és bámult. Nem jött autó. Nem tudom,kinek legyek hálás. Van egy Isten,aki védi,vagy csak a jó szerencséje,vagy a gondviselés....nem filozofálok ezen,de nagyon megrázott ez az eset is. Már 4 éves lesz és még mindig semmi veszélyérzete nincs. Megőrjít,egyszerűen legszívesebben magamhoz láncolnám. Drága Vali,ha olvasol,naponta eszembe jut az SMS-ed,amit akkor írtál,amikor megtudtam,hogy ő is fiú lesz. Azt írtad,hogy ne aggódjak,Nagykáta legnyugodtabb kisfiúja lesz ő. Hát...nem jött be...most nem lett igazad...
Ma pedig Ceglédre mentünk a strandfürdőbe. Ez egy igazi vidám nap volt,bár Dénes egyszer igazán kikészített,de csak egy pár percig viszketett a tenyerem,ezen kívül nem volt gond. Katiék is jöttek,Gergő rákattant Lorára - azóta is emlegetik Dénessel,hogy milyen jó volt együtt játszani ( ????? ) számukra ez így van,ők együtt játszottak. De tényleg nagyon,nagyon jó nap volt ez,igaz nem aludtak egész nap,igaz kikészültek teljesen,igaz most mindenki vörös szemmel néz ki csak az üres fejéből...de nagyon jó volt ma együtt lenni. És Dénes megtanult a víz alatt siklani,legyőzte félelmét és iszonyát attól,hogy víz érje az arcát. Szó szerint fél óra alatt megtanult a víz alatt siklani és úszni. Imádlak kisfiam és nagyon büszke vagyok rád! Slusszpoén : egész úton énekeltünk,hogy már este fél 7-kor ne aludjanak el ( igen,Kati,addig ott voltunk!!! ) és hazaérve Dénes nagy álmos hangon megkérdezte : kijön velem valaki bicajozni??? MIIIIII?!?!?!?!?!?!?
A fiúk cukik. Imádják és gyűlölik egymást és én ebben a kettősségben őrlődöm.Szombaton elmentünk a Pólusba,mert minimax húsvéti napokat tartottak. Valójában nagyon gyenge eresztés volt,nagyon kevés játékkal és nagyon sok emberrel. Viszont élveztük,hogy kóborolhatunk a plázásban,én vettem magamnak néhány felsőt,fiúk meg beleültek minden szülőkoppasztó színes járműbe,amibe vagy 1,vagy 2 százast kell beledobni,hogy ezért cserébe néhány percig rázogatja,vagy emelgeti a gyerek seggét. Szerencsére a mieink nem nagy igényűek és hiszékenyek,mert az első kör után elfogyott a százasom felszólalásra beérték csak azzal,ha beleülhettek és tekerhették a kormányt. Ezúton bocs....
Aztán hazaértünk és jött a baj. Kádban hajat mosva ugyanis Dénes egy teli vödörrel úgy szájon vágta szegény Gergelyt,miközben a haját akarta leöblíteni,hogy annak az egyik első metszője kicsorbult. Még ma is lila a szája belül,a foga befelé áll kicsit,de virul.
Aztán másnap reggel elmentünk templomba és délután kimentünk sarat dagasztani a parkba,amikor összevesztek,Gergely nekiindult a motorral ,Dénes kergette és a parkból szépen kiszáguldott az útra a templom előtt. Nem nagyon,csak úgy az út közepéig,mire őrült sprintben utolértem és csak állt ott és nem értette miért üvöltünk az apjával kórusban,de még a Dénes is dermedve állt és bámult. Nem jött autó. Nem tudom,kinek legyek hálás. Van egy Isten,aki védi,vagy csak a jó szerencséje,vagy a gondviselés....nem filozofálok ezen,de nagyon megrázott ez az eset is. Már 4 éves lesz és még mindig semmi veszélyérzete nincs. Megőrjít,egyszerűen legszívesebben magamhoz láncolnám. Drága Vali,ha olvasol,naponta eszembe jut az SMS-ed,amit akkor írtál,amikor megtudtam,hogy ő is fiú lesz. Azt írtad,hogy ne aggódjak,Nagykáta legnyugodtabb kisfiúja lesz ő. Hát...nem jött be...most nem lett igazad...
Ma pedig Ceglédre mentünk a strandfürdőbe. Ez egy igazi vidám nap volt,bár Dénes egyszer igazán kikészített,de csak egy pár percig viszketett a tenyerem,ezen kívül nem volt gond. Katiék is jöttek,Gergő rákattant Lorára - azóta is emlegetik Dénessel,hogy milyen jó volt együtt játszani ( ????? ) számukra ez így van,ők együtt játszottak. De tényleg nagyon,nagyon jó nap volt ez,igaz nem aludtak egész nap,igaz kikészültek teljesen,igaz most mindenki vörös szemmel néz ki csak az üres fejéből...de nagyon jó volt ma együtt lenni. És Dénes megtanult a víz alatt siklani,legyőzte félelmét és iszonyát attól,hogy víz érje az arcát. Szó szerint fél óra alatt megtanult a víz alatt siklani és úszni. Imádlak kisfiam és nagyon büszke vagyok rád! Slusszpoén : egész úton énekeltünk,hogy már este fél 7-kor ne aludjanak el ( igen,Kati,addig ott voltunk!!! ) és hazaérve Dénes nagy álmos hangon megkérdezte : kijön velem valaki bicajozni??? MIIIIII?!?!?!?!?!?!?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)