Este.

Ma ismét voltunk fül-orr-gégésznél és teljesen egészségesnek van nyilvánítva Dénes.Szerencsére az orrmandulák visszahúzódtak és a hallása is megjavult.
Ennek örömére este annyira kész volt a fáradtságtól,hogy a gatyáját a fejére rakta és miközben Gergőt fürdettem,ő a úgy grasszált.Először a fotelnek csapódott,onnan a szekrénynek ment jó nagy lendülettel,végül megállapodott a pelenkázó sarkánál és ott röhögött magán.......

Gyereksziget.

Vasárnap oda mentünk.Utolsó nap volt ebben az évben,semmiképpen sem akartam kihagyni,bár elég felhős volt az ég és amikor leparkoltunk már határozottan esett is,de bementünk.Amint odaértünk,az eső elállt és kisütött a nap,ami kicsit jobbá tette,hogy a Dénes őrült jajveszékelésbe kezdett és üvöltve követelte,hogy induljunk haza de most azonnal,mert ő lufikat látott.Hát naná,gyereksziget=lufik,mégis mit vártunk.Én már tudtam,hogy ez lesz,mégsem vagyok még elég rutinos,mert azonnal a fejembe szállt az összes vér és majdnem idegbajt kaptam.Hát nem igaz,hogy nekünk mindent társas rendezvényről haza kell menekülnünk,mert egy hülyegyerek anno jól beijesztette szegény fiamat....hát nem mentünk.Megmondtuk neki,hogy lesz ugrálóvár,meg puzzle,meg minden más jó dolog,amit nem és nem fogunk elszalasztani,mert lufik vannak...így hát maradtunk és nem is bánta meg,mert majdnem zárásig tombolt,ami nagy szó ám,mert kb.100000000 ember volt és egész nap sorban álltunk egy-egy ugrálóvárnál,de nem idegeskedett,nem volt türelmetlen,sőt kifejezetten szófogadó volt.
Nagyon örültem,mert 1:leküzdötte a félelmét,ha csak kis időre is,mert ha legközelebb ilyen helyre megyünk az első tíz perc ugyanolyan gyilkos lesz.
2:láthatóan élvezte más gyerek társaságát,sőt figyeltem,kommunikált,párbeszédet kezdeményezett és ez már egy lépés az ovi felé,ahol majd kiválóan be tud illeszkedni.
Gergő ismét nem sok vizet zavart...elnézelődött,semmi gond nem volt vele,tetszett neki a sok szín és hang és illat.Végül is róla is szólt ez a nap.

Szombaton.

Szombat délután végre eljutottak hozzánk kedves barátaink,Anett,Dorci és Pityesz.
Hát Dorci...egy külön fogalom!Dénest szó szerint az ujja köré csavarta,azóta napjában 30x emlegeti.Együtt(!!!)játszottak a szobájában,figyeltem,ahogy időnként megsimogatja,hozzáér a karjához,beszélget hozzá.És este együtt vacsoráztak meg a nappaliban a kis asztal mellett a kis székeken ülve,ők ketten és a Füles egy sámlin kuporogva,mint gardedám:)Mellesleg füles azóta gyakran találja magát a sámlin,mementóként a vacsora emlékeként.Amikor sajnos hazaindultak már estefelé járt és Dénes határozottan bevette,hogy nálunk fognak aludni és este mondta,hogy ő megengedte volna a Dorcinak,hogy vele aludjon ám....hát a szülei is...még.
Amikor elindultak haza mi kiálltunk a teraszra integetni,ahol a következő párbeszéd zajlott:
Dénes:Anya,hogy mennek most haza?
Én:Autóval,ott van lenn.
D:az a kék?
Én:igen.
D:És ki vezeti,valakinek a lába ül benne.....kinek a lába az?
Én:A Dénesé,Anett testvére viszi őket haza.
Dénes szeme hatalmasra kerekedett és láthatóan nem értette a témát.
D:Ki az ott,anya??
Én:a Dénes,Anett öccse...
D:De ki az akinek a Dénes a lábát is ott látja...
Láthatóan nem tudott felemelkedni azon,hogy rajta kívül még léteznek Dénesek.
Én:A Dénes az Anett testvére,őt is így hívják,ahogy téged.
D:de a Dénes nem ül ott,a Dénes itt van fenn a teraszon...
Be volt fosva a dologtól nagyon...láttam rajta,hogy teljesen le van taglózva,ezért kértem a lentieket,hogy mondják már meg szegény S.Dénesnek,hogy ugyan szálljon már ki magát bemutatni a G.Dénesnek,mert egyszerűen nem érti.Így hát amikor kiszállt a lábhoz tartozó test és arc az autóból a gyerekem határozottan fellélegzett.

És amikor este megkérdeztem tőle,hogy észrevette-e,hogy Anettnak nagy a pocakja és picikebaba van benne,aki a Dorci kistestvére lesz,ő ezt válaszolta:Ha megszületik,majd megfogja a Dénes......

Ahová visszatérünk...

Tegnap nagyon jó helyet találtunk,egészen extázisba kerültem tőle.Már attól is jó lett a kedvem,hogy ebéd után mindketten jó időben elaludtak és nagyot aludtak,így tudtuk,hogy nem lesz oltári szívás a délután.Ébredtek és elindultunk Ecserre.
Évekkel ezelőtt ha vonattal mentünk Pestre láttuk,hogy épül ott egy vár és sose értettük,hogy ez meg mi a fene lesz.Hát játszóház!Ráadásul tuti jó,csak ajánlani tudom mindenkinek,de főleg kisgyerekes családoknak.
Először is van egy nagy vár,annak egy nagy udvara,ahol van gokart-pálya,összesen 8(!)nagy trambulin,szép és modern fa és műanyag mászókák,házikók,kisautó,csúszda,bébihinta.Dénesnek már csak azért is kedveztünk,mert ott van közvetlenül a vasúti sínek mellett,így 10 percenként láthatott vonatot,ami neki már elég,hogy jó legyen a napja.
Gergőt beletettem először a trambulinba és jól elhasalgatott,aztán kipróbálta a bébihintát is.Tetszett neki,de leginkább azt élvezte,ha nézhette Dénest játék közben.Ő persze kipróbált mindent,ügyesen mászókázott,ugrált.Aztán a büfében rendeltem uzsonnát és bementünk a vár belsejébe,ahol nem túlzok,de nincs olyan játékfajta,ami ne lenne jelen.Kislányoknak hercegnős playmobil,kisfiúknak modellvasutak,csocsó,biliárd nagy és kicsi változatban,kisszékek,asztalok,padok,kardok,puskák,hintalovak.....nem tudok mást felsorolni,komolyan akárhová néztem,mindenhol felfedeztem valami újat.És persze mindez középkori hangulatban,a falakon vármegye zászlók,kardok,vértek,fáklyák és egyebek,ami a stílushoz illik.
ÉS.Ja,ezt még nem említettem???Mindezt ingyen élvezhettük,mert gyermekeink még nem(vagy csak kicsivel múltak)3 évesek....más kérdés,hogy annyit ugráltam a trambulinban,mint még soha és gokartoztam a pályán,amíg Gergő horpasztott.
Legközelebb ha megyünk elcsaljuk Éviéket,mert itt aztán tényleg jól és nagyon olcsón lehet szórakozni!!!a büfé árai nagyon korrektek és finomat készítettek nekünk.Tényleg régen nem éreztem magam ilyen jól úgy,hogy ne zavart volna valami...

Gergő más

Dénesnél anno legnagyobb bánatom az volt,hogy állandóan csak rajtam csüngve akart elaludni és aludni.Szopi után letenni....előfordult,de gyakrabban aludt a kezemben.Gergő is bepróbálkozott,de nem akarom újra eljátszani,meg aztán most már itt a nagyobb,aki-joggal-igényli,hogy amíg alszik öccse foglalkozzak vele. Így hát marad az,hogy megetetem és ha le tudom tenni az ágyába,akkor alszik,ha felébred,akkor ennyit aludt.
Ma viszont Dénes anyunál van és én bekeményítettem.Elaludt szopi alatt,de amint a kiságyba tettem felébredt és sírt.OK,öcsém,ennyi,így jártál.Kijöttem,becsuktam az ajtót és nyugodtan megebédeltem.Ő pedig fél órát játszott az ágyában,majd kivettem és a nappaliban folytatta.Persze hamar elfáradt,próbálkoztam szopit adni,de nem éhes,így ismét az ágyában landolt,ahol egy kevés csöndes kínlódás után elaludt egyedül.
Tuti.Dénes ezt kb.egy éves korában lett volna hajlandó megtenni,de akkor meg már állandóan hintázni akart és ott is aludt el mindig.Sehogy sem volt jó,mert az önálló alvást igenis meg kell egy gyereknek tanítani.Azt hiszem most könnyebben fog menni:)

Vonalzó.

Van már vonalzónk is,amit Andi segítségével raktam fel.Köszi még egyszer!!!!

Rossz az idő....

A cím mindent elárul.Kezdek belefáradni ebbe,hogy gyakorlatilag nem lehet előre eltervezni semmilyen szabadtéri tevékenységet,mert folyton esik és/vagy vihar van.Itt van a gyönyörű,kényelmes,gyerekbarát kertünk a sok játékkal a múlt héten 2x voltunk lenn.Egyszer,mert én gazoltam és Dénes lejött velem játszani és egyszer séta után lenn maradtunk leszedni a málnát,szamócát,fekete ribizlit.És ezalatt hány száz szúnyog csípett meg minket????Több.Elképesztő...ÉS hol vagyunk mi még a sok szerencsétlen árvízi és belvízi áldozat mögött.Nekem csak a cukkini rohadt ki,másoknak az egész élete elúszott.

Vidámabb vizekre evezve,ma tervezzük,hogy délután átmegyünk Jászberénybe egy kis állatkertezésre.Tekintve,hogy most is esik,nem biztos,hogy lesz belőle valami....na,de reménykedjünk,még csak 8 óra van.
Fiúk még alszanak,így van időm írogatni.Vannak nagyon jó terveink a nyárra,el akarunk menni Hajdúszoboszlóra nyaralni,augusztusban meg Balatonfüredre-természetesen.Nem maradhat ki egy nyár sem Balaton nélkül.
Dénes már nagyon fogja élvezni,de Gergelyt sem kel félteni,ha fürdésről van szó,ő is egyértelműen vízre termett.Egy hete voltunk itthon strandon.Vettem egy mély levegőt és belevittem a gyereket bébiúszógumiban a gyerekmedencébe.Aztán a tanmedencébe.ÉS persze a katicásba is ,de azt élvezte legkevésbé,mert az volt a leghidegebb.A többit....imádta,tempósan taposta a vizet a dagadt kis lábaival,imádni való volt...és szerencsére senki nem hozott haza semmilyen vírust,pedig féltem,hogy felüti fejét nálunk egy fosós-hányós-az már régen nem volt....de megúsztuk.
Alig várjuk,hogy újra menjünk!!!Találkoztuk Leilivel is és a mamijával,de nem nagyon volt időnk bandázni,mert Dénes ugye megy a feje után,tanmedencébe úszni(ő nyelvén ugrálós-mert a partjáról ugrál be a vízbe:))

Felébredt a kisebb,megyek....

Hát így állunk.

Fura nekem ez az egész,mert kiskoromban sem írtam naplót soha.De ez más,néha úgy érzem muszáj leírnom a sok dolgot,ami történik velünk,mert már sokszor arra sem emlékszünk vissza Kálmánnal kristálytisztán,ami 2,5 éve történt Dénessel.Pedig nem volt régen...de sok minden történt már azóta.Na,hát ezért....

Tehát akkor elkezdem.Rengeteg mondandóm van,de majd csak győzöm:)
Dénes és Gergely.Imádom őket,teljes valójukban.Fantasztikus gyerekek,akik teljesen elhomályosítják a józanságom,annak ellenére,hogy néha megőrjítenek.
Dénes elképesztően okos és hihetetlenül imád élni.Sok félelme van,pedig nem úgy neveljük,mégis sajnos eléggé aggodalmaskodó.Legnagyobb és még mindig leküzdhetetlen félelme a lufi.De utálja a vihart és a buborékfújót is.Akárhová megyünk,mindenhol van lufi,mert mások persze szeretik.És ez évek óta megkeseríti a szabadidős programjainkat,de néha a hétköznapokét is.Szar ügy,mert annyi dolog érdekli,de fél bemenni pl.egy játszóházba(be se megy)mert lufik vannak.Újabban a strandos csúszda sem sztár,mert legutóbb víz ment az orrába.Azóta nem szeret strandom csúszdázni,csak úszni,mert hát ő már azt is tud,karúszóval,mint a profik.Ügyes.
Elképesztő memóriája van,számítógépezik egyedül és olyan pontszámot ér a minimaxos memóriakártya-játékban,amilyet néha én sem.És ez nem túlzás,pedig még csak 3 éves.

Gergő egy igazi kópé.Ő sokkal nyugodtabb már most,türelmesebb,jobb alvó és kevésbé balhés.Persze nyughatatlan is néha,mint minden kisbaba,aki épp fogzik,kúszni,mászni tanul,ülne és állna,ha tudna és ettől frusztrált.
Az is tény,hogy sokkal türelmesebb vagyok vele,mint anno szegény Dénessel.Valahogy magamba néztem és beláttam,hogy ez az időszak olyan iszonyú rövid és ezért sokkal megértőbb is vagyok.Annak idején Dénesnél idegesített,ha keveset alszik,ha keveset/sokat eszik,hogy már megint cipelteti magát ahelyett,hogy elnézelődne a babakocsiban stb,stb....
Emiatt lelkiismeret-furdalásom is van,mert lehettem volna megértőbb.Már sokkal rutinosabb vagyok...

Tény:amit soha nem hittem el és jót röhögtem rajta,de így van:2 gyerekkel sokkal könnyebb,mint egyel.Mert a nagynak már van napirendje,ami működik és a 2.beleszületik és én kénytelen vagyok reggel nem az ágyban henteregni a kicsivel akármeddig(no,nem mintha ez az én stílusom lenne...)mert Dénesnek reggelit kell készíteni,aztán ebédet főzni,lemenni sétálni.Emlékszem,Dénes kicsi volt,soha nem ebédeltünk normálisan.Ha főztem,akkor is csak gyorsan valamit összevágtam.Most Dénes megszokta,hogy kiskora óta mindig van főtt étel ebédre és hogy délben eszünk,aztán alszunk.És ezt tartjuk.Ma már Gergő is velünk ebédel,aztán mennek aludni.Általában egyszerre,vagy szorosan egymás után.
Egyszóval szeretem az életem.Mára ennyi....

Az első.

Hát ez is eljött.Régóta tervezem,de ma nekirugaszkodtam.Nem kinevetni,kezdő vagyok:)