Pénzkidobás.

Egy újabb hely,ahová nem megyünk...egy ideig....


Tegnap elmentünk ígéretünkhöz híven a Camponába és a Tropicariumba.Legutóbb akkor voltunk,amikor Dénes volt kb.akkora,mint most a Gergely.Sajnos egyikünk sem emlékezett rá,hogy akkor is eldöntöttük magunkban,hogy ide ne jöjjünk,de idén megtanultuk végleg.
Alapvetően nincs vele semmi bajom,maga a hely tuti.Színvonalasan meg van csinálva,családbarát a kialakítása és eleve szeretem a halakat és az egzotikus állatokat.Azonban van néhány körülmény,ami elviselhetetlenné teszi.Konkrétan mind emberi tényező,amit ugye nemigen lehet kiiktatni.

Először is rengetegen voltak.A rengetegen-t nagybetűvel és abszolút szó szerint kell érteni.Egymást taposták az emberek,én meg néhány sorstársammal próbáltam az embertömeg között időnként felnyíló réseken átverekedni a babakocsit,néha egy-egy lábra rámenve és sűrű elnézést-kérések közepette.Akvárium közelébe menni esélytelen,a Gerga is csak addig tűrte,amíg kapott egy abonett-szendvicset,amit szétkent az arcán és a ruháján.

Dénes eleve viszolyog a sok embertől,ami abszolút érthető,pláne,hogy nem is figyelnek a kisebbre.Ezektől eltekintve ő már élvezte volna,de sajnos egyszer ő is megunta,hogy nem látja jól az akváriumokat és gyorsabbra vette a tempót - gyakorlatilag végigszaladtunk az egészen fél óra alatt.

Néhány okos szülő - számomra érthetetlen módon vastag pufi kabátban hozta be a gyerekét,akik aztán vagy levették és még így is kötött pulcsiban jajjveszékeltek,vagy a vastag kabátban pihegtek a kb. 30 fokban és 99 %-os páratartalmú termekben.Én taktikusan egy inget adtam rájuk,alatt csak trikó/body volt,de így is izzadtak.

De mindez nem lenne olyan vészes,ha ez a fél óra nem került volna 5800 Ft-ba családilag.Ha nem számoljuk az üzemanyag árát,meg az egyébként felmerülő költségeket ( lufi,süti,ebéd,meg amit csak úgy meglátok...)
Nem vagyok anyagias,de ennyiből sokkal tartalmasabb,egész napos kirándulást szervezhetek,mondjuk az állatkertbe,vagy egy élményfürdőbe.

A cérna ott szakadt el nálam,amikor egy 60 év körüli néni karonfogva támogatott egy 80 év körüli mankós néni,mellettük ugyanez a párosítás,csak bácsis és akkor az egyik mankós deres hajú jó hangosan és utálkozva megjegyezte,hogy : - nem gondoltam,hogy itt ennyi gyerek lesz ( a gyerek szót szó szerint undorral köpte ki a száján )
- mintha legalábbis a Munkácsy - kiállításon szaladgált volna egy csapat ovis csokis kéznyomokat hagyva a megfelelő páratartalommal rendelkező helyiség precízen festett falain.
Iszonyatosan csúnyán néztem rá és csak azért nem toltam neki a babakocsit az öregnek,mert nem akartam egy esetleges lábtörést a szerencsétlennek,amúgy is nagyon ingatagon sétált a csúszós fahídon.

Az ünnepelt - aki tulajdonképpen ajándékba kapta ezt a napot semmit sem élvezett belőle,csak amikor már kiszabadultunk a fullasztó klímából és kivettük a babakocsiból.És persze őt mi érdekelte az egészből : - lefolyórács
- szemeteskosár
- mozgólépcső
- lufihajtogató bohóc

Ezért nem megyünk ide többé,vagy legalábbis amíg nagyobbak nem lesznek.ÉS akkor sem vasár - és ünnepnap :):)

Büszkeségem.

Rettentően büszke vagyok a fiaimra,az is voltam mindig.Ebből kiindulva természetesen elfogult is,mint minden szülő.Ha engem kérdeztek,mindig csak jókat fogok mondani,annak ellenére,hogy Dénes igen nehéz eset és sok a balhé,de én belátom azt,amit sok szülő nem,hogy bennem van több hiba,mint a gyerekben,mert amikor nekem rossz napom van,akkor nekik is és mindig olyankor szabadul el a pokol,ha én vagyok a türelmetlen.

Szóval tudom,hogy nem csak szépek,hanem okosak is és sokat dicsekszek is vele - ezt el kell nekem nézni - mert tényleg nagyon büszke vagyok rájuk.

Ám amikor egy pedagógus mondja azt,amit már a védőnő és a gyerekorvos is megerősített régebben,akkor az ember hajlamos úgy érezni,hogy tényleg kivételesen okos gyereke van.

Történt ugyanis,hogy Kati óvó néni közölte velem,hogy az évek alatt nem volt még ilyen jó képességű gyereke,mint az enyém.Szó szerint úgy fogalmazott,hogy matematikai vonalon kivételesen tehetséges.
Arra figyelt fel ugyanis,hogy nem csak akkor lebzsel a Dénes a nagy csoportosok feladatai körül,ha rajzolni kell,hanem állandóan részt vesz a nagyoknak előkészített foglakozásokban.

A napokban történt,hogy a nagyok számolósat játszottak,egyszerű formában összeadást.Egyik nagy mondta a másiknak,hogy mennyi pl. 7+8 és a másiknak rá kellett vágnia.Az egyszerűbbek mentek a 6-7 éveseknek,de a 7+8 kifogott az egyikükön.

Erre az óvó néni mondta a kérdezőnek,hogy : - Akkor most te mondd meg,mennyi az,ha a kérdést feltetted!!!!Vagy mondja meg,aki tudja!!! - de senki sem tudta közülük,mire a Dénes rávágta.
Kati néni megdícsérte,de azt gondolta,csak ráhibázott,ezért bevonta és tesztelni kezdte játékosan és nehezebbeket is kérdezett,ami senki sem tudott a csoportból,csak Ő egyedül!!!!!
Amin persze én nem lepődtem meg nagyon,mert ő itthon már kivon és alap összeszorzásokat csinál fejben ( teljesen magától,sosem tanítottam ) pl.ha kétszer számolom anya a 3 lufit,akkor 6 lufim lesz....- és hasonlók!

Nagyon jó,hogy más is okosnak látja és az ő véleményére nagyon adok!!!!

Vége.

2011.03.07.Hétfő este.
Ez volt életem utolsó szoptatós napja.ÉS ezzel lezárult életemnek egy szakasza,nevezetesen a terhesség-szülés-szoptatás hármasa.Engem kicsit megvisel,de azért nagyon nem.Vártam már a végét.
Gergely pedig ma 15 hónapos,úgyhogy azt gondolom nála is megtettem minden tőlem telhetőt.
De már nagyon nyögvenyelős volt az egész ügy.Reggel már sosem kapott,mert nincs rá idő.Ha mindketten 7 - kor felkelnek,akkor öltözéssel,mosakodással,reggelivel és sétával épp odaérünk az oviba 8 - ra.Egyszerűen nem fért még bele egy reggeli szopi.Így ez már hónapok óta kimaradt.Éjjel már szintén nem kapott hónapok óta,mert arra nem vagyok hajlandó,ha fel is ébred,egy kis vigasztalással és nagy ritkán egy korty vízzel visszaalszik.Az esti elalváshoz meg már nagyon kevés volt így,hiába próbált jóllakni vele.Ezért tegnap este úgy gondoltam vége lesz.Ráadtam a sötétben a hálózsákot,ültem a fotelban és az ölemben tartva meséltem el neki a Sün Balázst és az Altatót.Aztán leraktam hasra és jó éjszakát kívánva kijöttem.Tulajdonképpen semmi sem változott,csak most meséltem szopi helyett.Hát ennyi.

Névnap.

Sokat gondolkoztunk,hogy mi legyen az ajándék Gergely névnapjára.Nyilván nem ruha,mert neki nem is kell vennem semmit,mindent megörökölt Dénestől.Játékokkal meg szó szerint tele a lakás és minden más is.Elegem van a méregdrága és sosem használt porfogókból,amik csak addig jók és hasznosak,amíg megkapják őket,aztán mennek a sarokba porosodni.Így van ez a lego házzal,a 4 garnitúra építőkockával,a hintalóval,a zenélő könyvekkel,a távirányítású autókkal.Ami mindig mindent visz,az a puzzle,a vízfesték - kifestővel,a zsírkréta,a memóriakártya és a könyv.Semmi más nincs előszedve hónapok óta,nem vonatozik,nem autózik,nem legózik senki.Jogos a válasz,hogy ezek a játékok a Dénessel majd együtt játszva érdekesek lesznek,de majd csak pár év múlva,addig meg a szekrényben és a tetején pihennek.Van olyan,amit karácsonyra kaptak és még elő sem volt szedve sosem ( távirányítós helikopter,autópálya )

Így tegnap este megszületett a nagy döntés : Nem kapnak a gyerekek semmi komolyat és nagyon drágát,amíg TÉNYLEG nem tudnak vele hasznosan időt tölteni.Természetesen nem lesz ez büntetés nekik,mert kapnak valamit,aminek örülnek és hasznát is veszik ( értsd : játékba hozzák legalább egyszer hetente )és mellette elvisszük őket valahová.Természetesen mindig megyünk kirándulni,nem csak azokon a napokon,de ilyenkor kiemelten kihangsúlyozzuk,hogy EZ az ajándék egy része.

Így most Gergely névnapjára kap 10 lufit ( az én ötletem volt,Dénes extázisba került és egész este arról beszélt,milyen színűt válasszunk )valamint vasárnap megyünk a Tropicariumba.Szerintem sokkal jobb ajándék,mint valami drága szar,amivel csak akkor játszanának,ha mi is játszanánk velünk,de mi ununk már minden hasonlót,mert nekem speciel nem álmom minden nap megépíteni a lego házat,majd egyedül pakolgatni benne a lakókat,mert a fiúk már régen vízfestékeznek....ráadásul 17 rugó volt....úristen,nem vagyunk normálisak....

Dénes-száj újra.

Dénes árulkodik : - Anya,a Gergely csavargatja a szárítógép csavargóját!!!És el fog rontódni!!!!!

Ma rajzol a rajzfüzetbe.Régen még én rajzoltam egy bűn ronda állatot,ami macinak készült,de simán elmenne elefántnak is ( nagyon jó vagyok rajzból...)

Dénes lapozgatja a füzetet és kérdezi : - Anya,ki rajzolta ezt a csodaszép macit???? -

Én megdöbbenve : - Én rajzoltam még régen.Tetszik???

- Igen,anya,nagyon nagyon szép....

Mi kell egy jó éjszakához????

Nos,semmiképpen sem olyan délután és este,ami nekünk tegnap kijutott.
Az egész ott kezdődött,hogy iszonyatos torokfájással és hőemelkedéssel fejeztem be a napot.Erre még rátett egy lapáttal,hogy Dénes amint hazaértünk néptáncról nyomban rákezdte a hülyeségeit.

- Vízfestékezni akarok,nem akarok vízfestékezni! -

- Zenét akarok hallgatni,nem akarok zenét hallgatni,inkább kapcsoljuk be a jim jamet!-

- Játszunk kártyával,nem szeretek kártyázni!!!!! -

- Éhes vagyok,nem vagyok éhes nem kérek semmit,utálok enni,inni,aludni..... -

És mindezt vérlázító folytonosan nyígó,igazi hisztis óvodás stílusban.
Egy darabig kitartottam türelemmel,aztán elszakadt a cérna és először leordítottam a fejét,majd kapott egyet a szájára is.Szóval igen jól alakult a délután.Szerencsére vacsoraidőre mindenki rendes oldalát hozta,Kálmán megvacsoráztatta őket,amíg én a sebeimet nyalogattam.
Aztán jött a vacsora és fürdetés közti közös szenvedés,ki-ki a maga módján.Apa a szőnyegen olvas,Gergely a hátán mászkál,Dénes számítógépezik,én meg horgoltam.

Egyszer csak látom,ahogy a Gergely két oldalra gurulás közben a szőnyeg közepére küldi sugárban a vacsoráját.Kálmán felkapta és vitte volna a fürdőszoba felé,amikor még egy nagy adagot hányt a díszpárnára.Lelki szemeimmel már láttam,ahogy egész éjjel fenn vagyok és lavórt tartok szegény kis ordító elé és letargikusan elindultam kicsutakolni a hányást a két centis szőnyegrojtok közül.A párnát még beáztattam,a szőnyeget kivágtuk az erkélyre,mert olyan szaga volt,amitől eleve hányingerem lett volna,nem még így,hogy beteg is vagyok.
És persze úgy alakult,ahogy előre láttam.Gergely az mi ágyunkban aludt,miután összehányta a sajátját és utána már nem volt gond,egyszerűen csak képtelen vagyok úgy aludni,hogy gyerek fekszik mellettem.Minden moccanásra ébren vagyok és ráadásul még az orromon sem kaptam levegőt.Hát nem éppen ez kell egy kellemes és nyugodt éjszakához!!!!

A képzőművész és a zenebolond.

Dénes nagyon sokat fejlődött az ovi hatására mindkettőben.Remekül megy neki minden rajzolással,festéssel kapcsolatos és továbbra is imád mindent,ami zene és tánc.Tegnap mesélte az Éva óvó néni,hogy Dénes odaült a nagy foglalkozás alatt a nagycsoportosok asztalához,ő is kért feladatlapot és megcsinálta amit a nagyok olyan fegyelemmel és figyelemmel,mint a 6 évesek.Olyan büszke voltam,még a faliújságon is kinn van.Az volt a feladat,hogy 4 db farsangi álarcot összekötni a szaggatott vonalak mentén,majd tetszés szerint kiszínezni.Természetesen neki az összekötés nem ment,de ki bánja,a színezés nem lett elmaradottabb,mint másoké.

A zene és tánc iránti szenvedélye pedig töretlen,itthon is folyton szól gyerekdal,az oviban is,sőt mi is bevittünk eddig 3 olyan cd-t,ami benn eddig nem volt meg,így ismerős dalokat hallgathat.Állítólag főkolompos,ha szól valamelyik.Táncba hívja a csajokat és egyedül sem gond,ha ki kell állnia.
Főleg emiatt,de már tavaly is terveztük,hogy beíratjuk néptáncra,de mivel 5 éves kortól ajánlják,így vártuk.Már 2 alkalommal volt,imádja,alig várja,hogy menjünk.Múlt héten pont aznap betegedett le,így nem mehettünk és nagyon a lelkére vette.

Viszont újra balhés lett,majdnem minden nap összevesztünk valamin,egyik este úgy hisztizett,hogy azt hittem agyon csapom....nem értem mi van vele...


Gergely szokásos formáját hozza.Kíváncsi,egész nap rombol és hisztizik,ha valami nem sikerül.Imád járni,egész nap sétálgat a lakásban és szétszed,megrág,megkóstol mindent.
És még mindig csak 6 foga van,lehet,hogy ez a készlet??!?!?!?!


Tegnap 3.gyerekünk is végre előkerült hátulról,kicsit meg lett mozgatva és idomítva : eljött egy kutyaoktató és megtanított minket néhány trükkre és fogásra.Nagyon hasznos volt és kiderült,hogy a kutyával semmi gond,inkább velünk.Annyira féltettük a gyerekeket attól,hogy fellöki,megüti,vagy bármilyen sérülést okoz nekik,hogy csak szidtuk és inkább ki sem engedtük.Aztán tegnap bebizonyosodott,hogy ha a gyereket fellöki a kutya véletlenül,akkor nem lesz baja és majd felkel és semmi baja nem lesz egy kis kutyanyáltól.
A tanár szerint rendkívül jó képességű eb és nem lesz vele gond a normális séta sem.Örültem,mert sajnálom szegényt,úgy el van benn hanyagolva.Hiába van óriási helye,de nem is érintkezünk vele,csak kerítésen keresztül.De majd most megtanítjuk viselkedni,főleg,hogy ne ugráljon és akkor még futni is ki tudok vele menni.