TTD fotózás slide show.

Mert itt is meg kell mutatnom. Szeretem ezt csinálni. Nagyon.

http://vimeo.com/48074936

Hányunk,vagy nem?

Amikor hétfőn hazaértünk a Tiszáról ( amiről majd teszek képeket is ) Dénes irgalmatlanul beevett hazafelé kürtős kalácsból - konkrétan másfél hatalmasat küldött az arcába,aminek persze éjszakai hányás lett a vége.
Nem különösebben izgattam magam miatta,mert másnap reggel már pattogatott kukorica gondolatával ébredt.

Nem tudom mások hogy vannak ezzel,de szerintem mindenkinek van egy kajája,amivel megvigasztalja a gyomrát betegség után,hányás utáni felépüléskor. Nálam ez egész életemben a májkrémes kenyér volt,határozottam emlékszem,hogy hányós gyerek lévén elég gyakran kérdezte anyu egy-egy kemény éjszaka után,hogy mit hozzon és én mindig ezt kértem.

Dénesnél ez a pattogatott kukorica. Ráadásul két mikrós adag - egyszóval gyógyultnak tűnt és egyszerű gyomorrontásra gyanakodtam.
Ám maikor éjjel egykor Gergely is hányni kezdett már derengett,hogy kicsit sok ez a véletlen egybeesés és sokkal valószínűbb egy vírus a cserkeszőlői strandról.

Mivel ő egyedül még nem tud hányni és az odahelyezett lavór is csak dísznek lenne az ágya mellett,inkább magamhoz vettem. Kálmán rutinosan vonult kispárnáját - takaróját hóna alá csapva a Gergely szobájába és feküdt a továbbiakban a heverőn,mi meg édeskettesben vergődtünk tovább reggelig.
Mert persze nem elég a kánikula,még egy izzadó,teljes testfelülettel tapadó gyerek is megnehezítette a pihenésem. Mert Gergő az tapad,mint a matrica,ha rosszul érzi magát és még puszilgat is,ami hányás után külön élmény.

Amúgy meg van valami abszolút szűrreális abban,ahogyan egy nemsokára 3 éves közli a maga szokott,laza módján hajnali kettőkor,hogy : - anya,most hányni akarok a lavórba.....

Tegnap a strandon.

Tegnap,ahogy a címben már jegyeztem itthon voltunk a strandon. Jó volt a sok munka közt egy kis pihenés,a fiúk meg ujjongtak,nem is szóltunk nekik,csak már amikor bekanyarodtunk a parkolójába.
Ebben az évben különösen keveset voltunk és sajnos már csak 2 hét van a nyárból. Amíg tavaly minden héten min.egyszer mentünk,addig idén ez volt nekünk az 5.Kálmánnak a 2.strandlátogatása.
És sajnos kicsit csalódott vagyok. Mivel az augusztusi 30 fok már nem olyan,mint a júliusi,azt gondolnám,hogy a medencék vize melegebb lesz. De sajnos nem,én konkrétan fáztam a csúszdás gyerekmedencében. Nem panaszkodom,fiúk élvezték,de én többet vártam. Úszást elblicceltem,de legalább napoztam.
Rakok képeket is....

Dénes még az üres medencében.

Kezdik feltölteni.

Elmélázva.

Lassan tele lesz.

Ebéd után még mindig alszanak. Ajánlom figyelmébe valakinek a Heinekenes sátrat...:)

Éljen a nyugalom.

Újra tettre készek.

Hajmosás.

Közös csónakban utaznak.

Haverok.

Ezt muszáj.

Múlt heti munkánk. Hát miért is imádom ezt csinálni???


http://www.facebook.com/media/set/?set=a.459341874098172.103582.100000670916711&type=1

Olimpia.

Csak hogy nekem is legyen ilyen bejegyzésem,tisztelegve a MAGYAR csapat előtt.
Dénessel és Gergellyel tegnap futottunk. Újabban rászoktunk,esténként mindhárman felrántottuk fekete futócipőnket és futottunk,vagy ahogy Gergő mondotta volt : Megyünk szalanni!!!!!!! Aztán a hajógyári szigeten eltöltött csúszdázás után nekem kiment a bokám,így kispadon voltam futás-ügyben. De tegnap végre újra elkezdtük és lelkesen szaladtak az út szélén - szigorúan egyirányú utcákban forgalommal szemben és örömmel kérdezte Dénes : - Anya,futok már olyan gyorsan,mint az olimpián a bácsik?
Mondtam neki,hogy még nem,de már csak egy kevés hiányzik hozzá....boldog volt tőle:):)

Sziget,sziget.

Anyuval és Gézuval a szigeten voltam kedden. 7 kerek esztendeje nem jártam már itt, ( ha nem számolom a gyerekekkel a gyerekszigetet,vagy a csúszdázást ) de újra itthon éreztem magam,ami azonnal látszott is,mert szinte mindenkivel szóba elegyedtem,szóval hoztam a formám.
Találkoztunk 2 éves kora óta Svájcban élő felvidéki magyarral,aki anyanyelvi szinten beszél még magyarul,ami nem kis dolog. Nagyon jó volt,alig vártam már. A koncert ( ÁKOS ) szenzációs volt,nagyon élveztem. És nagykátaival is találkoztunk szép számmal, elsősorban Makay Lászlóval és barátaival,akitől a koncert első perceiben 2 méterre álltunk meg,így aztán végig együtt is maradtunk velük.
Gézunál aludtunk,ami szintén élmény volt,mivel a nagy hosszú lábait  a hátamra tette állandóan,így alig aludtam valamit,de annak ellenére nem éreztem magam rosszul a másnapi TTD fotózáson. Erről később,szenzációs képek lettek!!!
És óriási meglepetésemre a számomra engedélyezett 3 pálinka és 4 sör ellenére sem voltam becsípve,vagy kicsit se voltam másnapos. Fura...

Hol jártunk tegnap?

Sok helyen,de este...akkor hol? Természetesen ügyeleten,szinte ugyanabban az életkorban megejtett nyári esti sétát élhettük Gergellyel át tegnap,mint amit Dénessel 2 éve. Annyi csak a különbség,hogy akkor Dénes kifligolyót,Gergely most cseresznyemagot gyömöszölt be az orrába.

Tehát már tusoláshoz készültünk,szolidan sötétedett,amikor is nagy büszkén bejelentette,hogy neki biza meggymag van az orrába dugva. Sikítófrászt kaptam azonnal,mert éppen csak hogy vége lett a napnak és hulla voltam,alig vártam,hogy vízszintbe kerüljek,erre sétálhattunk át az ügyeletre.
 Csak azért nem vittem bicajjal,mert annyira piszkálta az orrát,hogy féltem még bentebb tolja. Előtte persze csekkoltuk zseblámpával,hogy valóban ott van-e,vagy csak átver,ami nem lenne nagyon ritka. De nem,ott volt szépen jó benn a bal orrlukban.

Persze egész úton visított az ügyeletig,hogy  " hazafelé menjünk " ,meg hogy nem baj,hogy ott van, " majd reggelig leér a pocakomba " ( nem is értem....azt hittem ennél okosabb,de nem ) ,így mire odaértünk,már taknya - nyála egybefolyt és rákvörös képpel küzdött,hogy véletlenül se vigyem be.

Az ügyeleten Sanyi volt a mentős segédorvos ( Benceapuka az oviban ) és nagy bólogatások közepette közölte,hogy bizony ez nagy baj... ( szerintem lát elég ilyen esetet...) és az volt az első kérdése,hogy biztosan ott van-e. Mondtam,hogy láttuk,ott van. Második kérdés viszont,hogy megpróbáltuk-e kifújatni vele ,már ha tud orrot fújni.
Kicsit megszédülve mondtam,hogy ez bevallom eszembe sem jutott,csak szaladtam vele ide.
És akkor letépett egy szilviát,a karomban örjöngő gyerek elé tolta,hogy fújd! és Gergely 3 másodperc alatt a tenyerembe,illetve a konyhai papírtörlőbe pottyantotta a magot.
Nem bírtam magammal,olyan röhögésbe fogtam,hogy kínjában ő is kacagni kezdett,Sanyi meg elnéző mosollyal közölte,hogy máskor ( nem lesz ilyen,természetesen - de ha mégis ) ne szaladjak fejvesztve,hanem várjam meg,hátha ki tudja fújni,cseppentsük tele orrcseppel,orrsrayel,vagy mint esetünkben hagyjuk jó sokáig bőgni és a csúszós takonnyal együtt kijön majd.

Slusszpoén : a cseresznyebefőttet délután ették fél 5 körül apával a nappaliban,amíg én napoztam. Utána elmentünk Katiékkal sétálni,fagyizni,este fél 8-kor értünk haza. Megvacsoráztak és csak ezután szólt. Pedig ő maga mondta,hogy amikor a Micimackót nézték a tv-ben,akkor nyomott fel kettőt,de az egyik mag kihullott. Az anyád picike jómindenit!