Kolompos.

Ma van a kultúrházban és természetesen mennek az ovisok is.
Én is terveztem,hogy elviszem Gergőt,de mivel eléggé köhög és jó taknyos,így inkább az orvoshoz vittem:(:(
Szegény Dénes,pedig úgy készült rá,már napok óta kérdezgette:
- És majd a közelünkbe ülsz a Gergővel,anya????

Gergely viszont legalább nem komolyan beteg,antibiotikum nem is kell,csak hurutoldó és a szokásos orrszívás,fülmelegítés,orrcsepp kombó.
ÉS azt hiszem nyugodtan alszik ő attól,hogy nem látta a Kolompost.Majd tavasszal....

Olyan büszke vagyok....

Dénesen már messziről látszik,hogy ovis lett.Hihetetlenül sokat gazdagodott (az egyébként sem szegény) szókincse.Egész nap énekel,mondókázik,versel.Mindent megszámol,ismeri az órát,tökéletesen használja a napok-hónapok neveit.

Mindent megjegyez és ügyesen elmesél.De emellett olyan készségeket is eltanult,megszokott,amiket eddig hiába kértem tőle.Ma már természetes neki pl.hogy ha valahová megérkezünk az ajtó előtt lábat törlünk.Olyan édesen csapkodta ma reggel is a hótaposóit a lábtörlőhöz az ovi bejáratában.Anyu mesélte,hogy amikor nála volt szerdán evés után kérés nélkül vitte a helyére a kis széket és a tányérját.
Olyan fura,mert nem megköveteljük tőle,hanem okosan eltanulja az ovis társaitól és az óvónőktől.Ma már rutinos ott alvó,minden nap alszik és jó kedvvel indul reggel,sőt hétvégén várja már a hétfő reggelt.

Tegnap a rossz esős idő ellenére kimentünk a térre az adventi mulatságra.Sokan felléptek,nézte,hallgatta az előadókat és örült,ha ismerőst látott.Nyit az emberek felé,azelőtt sem volt nagyon bátortalan,de jóval visszafogottabb volt (ebben nem rám ütött)
Látta,hogy egy mikulásnak öltözött fickó édességet osztogat és ő is szeretett volna kérni.Mondtam neki,hogy menjen oda a fellépők közé,mert éppen ott állt a miki és kérjen.Ő persze egyből azt mondta,hogy kérjek én.Azt válaszoltam,hogy nem kaphatok én szaloncukrot,mert felnőtt vagyok,neki kell kérni,ha enni szeretne. (szemét anya....de meg kell szoknia,hogy kiáll azért,amit szeretne) Figyeltük Kálmánnal,ahogy tanácstalanul állt.Gyűrögette a ruháját,mint amikor rettenetes zavarban van (erről jut eszembe,hogy régen ha zavarba hozták,pl.kérdeztek tőle olyan dolgot,amit nem tudott,vagy csak nem volt kedve válaszolni,akkor láthatóan feszengve kezdte el gyűrögetni a pólóját és közben azt kérdezte:-mit csinál a Gergő??? :):))
Eltelt kb.5 perc,a fellépők énekeltek,verseltek és egyszer csak Dénes megindult és odament a piros ruháshoz.Nem szólt hozzá semmit,csak állt és nézte.Szerencsére a fazon vette a lapot és odaadott egyet neki és ő nagy örömmel hozta.Tudom,hogy ez nem nagy dolog így felnőtt fejjel nézve,de ő még olyan kicsi és legyőzte a szorongását,az újtól való félelmét és azt,hogy egyedül kell helytállnia és nem hátrált meg.Nagyon örülök,mert ő valóban kicsit más természetű,mint én,nekem a világ legtermészetesebb dolga,hogy ha valamit akarok,azt megkapom,mert képes vagyok rá.Neki ez a fajta önállóság még szokatlan.ÉS nehezen alkalmazkodik a szokatlanhoz.De megtette....

Apa bakizik.

Vicces dolgok történnek mostanában.Dénes meséli,miközben adom rá a csíkos harisnyát:
- Anya,miért ezt adod rám?Apa azt adta rám egyik nap,ami most a Gergőn van...
...hát igen,apa tévedett kicsit.

Következő nap hazaértünk valahonnan és apa öltözteti a Dénest,én a Gergőt.Hallom,ahogy mondja neki: - Dénes,vedd fel az itthoni nadrágot!
Dénes: - De apa,nem tudom!
Apa: - Miért nem tudod,mindig te szoktad felvenni...
D: - De MOST nem tudom....

Kinézek a szobából a nappaliba és látom,ahogy szegény Dénes nagy igyekezettel próbál belemászni a GERGELY mackóalsójába........
Szólok Kálmánnak,hogy szerinted nem hibádzik ott valami?????De még akkor sem esett le neki,csak unszolná a gyereket,hogy vegye fel azt a nadrágot....

Ezen pár napig jót nevettünk,amikor Kálmán hajlandó volt bevallani előző baklövését is.Ketten mentek el itthonról és lenn öltöztette a Dénest.Levette a fogasról a zöld kord kabátot és beletuszakolta a gyereket,aki csak állt és behúzott nyakkal kérdezte:
- Apa,kié ez a kabát??
- A tiéd,Dénes,gyere,indulunk!
Csak nem tágít... - Apa,kié ez a kabát????
- A tiéd.
- Apa,ez a Gergő kabátja....

Apa ránéz a gyerekre,aki ott áll a 3 mérettel kisebb kabátba belepasszírozva és riadtan néz.
Persze,Dénesnek khakizöld kordkabátja van,Gergőnek meg fűzöld kordkabátja.Majdnem ugyanolyan....
Még jó,hogy a gyerek odafigyel :):)

Megajátszóház.

Ismét itt voltak a sportcsarnokban.
Dénes imádja és már Gergely is.Csak hát az örömben az a rossz (mert legyen az is),
hogy a náthából éppen kilábalófélben lévő fiúk újabb vírussal gazdagabban tértek haza.
Mindenki taknyos és köhög újra,de azért oviba megy Dénes,mert nem elesett,nem lázas,Gergővel meg most voltam a dokinál és szép tiszta a tüdeje,torka nem piros.
Remélem a rendelőből nem hoztunk haza újabb vírustörzset.....

Wasabi.

Ez nem a film címe,itt voltunk pénteken.Titkon sejtettem,mert már nagyon régóta el szeretnék ide menni,de mindig terhes voltam,olyankor meg nem illik nyers halat és kagylót fogyasztani.de a Gergely születése óta hatványozottan meg voltam bolondulva a tengeri dolgokért,vannak időnként rám törő periódusok,amikor minden nap halat vagy rákot ennék,mindegy milyen formában,legyen az ruszli,vagy kaviár.Ezért tartok is itthon mindig valamilyen tuti kis halkonzervet,hogy ne kelljen hirtelen elrohanni halféleségért,mint mikor kívánós voltam....jajjaj,amikor olyan látványosan sóvárogtam a szomszéd kovászos uborkája után,hogy felbontotta nekem és adott egy tállal:):)
Elkanyarodtam a lényegtől.Maga a hely fantasztikus,szívesen ellátogatnék heti rendszerességgel.Ízléses étterem,szép és kényelmes székek,tiszta minden és jó a kiszolgálás.Az asztalok mellett pedig egy forgó szerkezetben érkeznek eléd a fantasztikus falatok,igazi japán stílusú kis tálkákban,amit kivehetsz,annyit,amennyit meg bírsz enni és evőpálcikában tunkolhatod a finom szószokba,wasabiba és halszószba.Valami mennyei ízek voltak.Imádom a kínai konyhát is,de ez simán veri,pláne a rák és a kagyló,as sushi és a nyers hal pedig ahogy omlik szét a szádban....végleg beleszerettem a japán konyhába.Az édességek is isteniek és bár halálra zabáltuk magunkat nem telítődtünk el úgy,mint egy hazai kaja után,mert ezek tényleg könnyen emészthető és nagyon egészséges ételek.
ÉS persze jót tett a lelkemnek az is,hogy utána sétáltunk a körúton kézen fogva(nem ám babakocsit tolva és vagy valaki után loholva....nagyon jó volt,remélem máskor is elmegyünk...persze azért hiányoztak ám a kisfiúk....







+-

31

Ma vagyok ennyi éves...Nem különösebben zaklat fel,de azért fura.Már leírva sem kevés.Én azonban nem akadok fenn rajta,vannak ismerőseim,akiket szó szerint sokkolt már a 30.is.Én tulajdonképpen örülök neki,mert amit szerettem volna gyerekként elérni ennyi idős koromra(család,ház,férj,gyerek)az itt van.Inkább a szemlélet az,ami változott.Nem vagyok már olyan mindent bele típusú ember,mint régen.Nem veszek részt bulikban,nem tudnék reggelig mulatni és a piálás is csúnyán végződne.De ez jó is így,már csak szolidan ünnepelek,a fiaimat ünneplem,nem is saját magam.Azért izgulok,hová visz el holnap Kálmán meglepetésből.Csak annyit tudok,hogy legyek csinos(alap-höhöhö)és ne főzzek-azaz eszünk.Gyerekek nélkül kettesben.Idejét sem tudom,mikor volt ilyen utoljára.....

Hát nem aludt...

De nem baj,mert szót fogadott,pihent csendben és minden jól alakult,de aludni nem sikerült neki.Nem gond,majd legközelebb.....