Gyakorlatias én.

Mindig is az voltam. Ha valamit gyorsan meg kell oldani,akkor szinte dübörögnek az agyam kerekei és rászállok,csinálom,megoldom. Ezért aztán jó vagyok minden logikai játékban és szerintem simán felszerelek akármilyen polcot és igen,büszkén mondhatom,hogy van saját fúrógépem.
Aztán a fiúk milliárdnyi építőjátéka fog rajtam ki? Na ne! De. Tegnap Gergely megkérdezte,hogy megépítem-e neki a golyópályát. Nem kell nagy kaliberű dologra gondolni,egy elemekből álló műanyag építőjáték,4 db üveggolyóval. Van hozzá kb.10-12 db elem,egy nagy tölcsér és néhány henger alakú színes darab. Nagy boldogan estem neki. Aztán amikor már negyedszer szedtem szét és még mindig instabil volt,Dénes gyanakodva szimatolgatott körülöttem és már tudtam,hogy csúfosat buktam. Csak ennyit kérdezett : - megpróbálhatom? ..és pillanatok alatt megcsinálta. Én meg csak néztem rá és nagyon égett a pofám,mert a gyakorlatias anya egy perc alatt lett béna balkezes. Igen. LEGO -t is ilyen szakértelemmel csinálom,vagy a JAVA-t is,amiben pl. Kálmán profi,tegnap olyan utánfutót és talicskát csinált,hogy kimondottan rosszul éreztem magam tőle. De legalább horgolni én tudok. Meg lyukat fúrni a falba és még tiplit is tudok rakni bele. Ennyi elég is...

Karácsony és egyéb finomságok.

Az idei karácsony megítelésem szerint remekül sikerült,annak ellenére,hogy mindenki kicsit hisztis,balhés és kötekedős kedvében volt - de lehet,hogy ez csak a szokásos? Minden esetre sütöttünk mézeskalácsot,jártunk templomba,hogy felkészüljünk a családi karácsonyra. Sütöttünk-főztünk együtt,karácsonyfát díszítettünk együtt,játszottunk,ettünk és ittunk együtt - felnőttek finom tokajival,gyerekek almás gyerekpezsgővel,de kristálypohárral koccintottunk szenteste.....végülis igen jól sikerült ünnep volt ez. És ugyan fenn maradt 1-2 kg,de aggodalomra nincs ok. Januártól jöhet az új és aktív életmód. Addig is várjuk a szilvesztert,bár részemről inkább már az ovit várom újra. Kezdek itthon durvulni az állapotok gyerekfronton...

Gergely 3 lett.

Még december 9-én,de azóta most jutok ide,hogy megírjam életem második számú szerelméről kis paramétereit-nagy vonalakban.
Testi méretei igen szépek,16 kg és kb.100 cm. Pocakos és még mindig babaháj van a combján,aminek nem tudok ellenállni és rendszeresen jó nagyokat harapok bele és megráncigálom neki és mondom,hogy : -vaskos,vaskos combocska,amitől hátravetett fejjel gurgulázva röhög. Imádom és imádom. Igaz vérszomjas fenevad. Ezzel át is nyergeltünk a habitusára. Kicsit sem hasonlít Dénesre. Nem hisztis,de szokott persze,ugyanakkor könnyen kizökken belőle és hamar meg is vigasztalódik. Nem tudok rá tartósan haragudni,mert esdekelve néz a szemembe,ha megbántott és valódi,őszinte sajnálkozás ül ki rá. De naponta tudnám jól elfenekelni és gondolatban néha el is képzelem,ahogy jó nagyot húzok rá,mert őrjítően balhés,vagy nyavalyogva beszél,vagy ordibálva - átmenet nincs és én tudom,hogy Dénest is mennyire idegesíti ez és ezért folyton megy a gyilok. Van,hogy csak szimplán kergetik egymást és van,amikor komolyan összeharapnak,szó szerint,mintha két pitbullt kellene szétválasztanom.
Naponta eszembe jut két nagyon kedves barátnőm szava : Gabi és Vali. Gabinak is két fia van és ő mondta egyszer,hogy örök szerelem,ami bizony gyötrelem is,mert folyamatos a verseny mindenben mindenhol mindenért. ÉS ezért megy a küzdelem,ami sajnos gyakran egyoldalú az erősebb javára,de a szülőnek kész káosz,amikor 12 órából 11,5-et veszekszenek a fiúk egész nap. Drága Gabi,annyira igazad van!
Vali pedig azt mondta egyszer,amikor kiderült,hogy ismét fiút várok,hogy ő lesz Nagykáta legnyugodtabb kisfiúja. És 6 hónapos koráig ez így is volt. Aztán jött a java...
De imádom és imádom és soha nem fogok elég hálás lenni a sorsnak,hogy két ilyen gyönyörű,egészséges és okos fiam van. Mert ez naponta könnyet csal a szemembe...

Nagyon vicces.

Az történt,hogy a múlt héten megadta magát a mosógépünk és centrifugázás helyett jól a dob belsejében hagyta a vizet. Moshattam kézzel pár napig,kádba beáztatva és utána kétszer szárítógépezve.
Titokban el is temettem a kis Candy-t,mert egyszer az öcsémnek azt mondta egy jóindulatú Media markt -os fiatalember,hogy tök mindegy,melyik mosógépet választja,az 50.000 Ft-osat ugyanúgy 7 évre tervezik és gyártják,mint a 90.000 Ft -ost. A miénk pedig kerek 7,5 éve szolgál,így gondoltam lejárt a státusza.
Aztán jött Évi javaslatára egy hórihorgas mosógép-szerelő és némi nyomogatás és újra beindítás után közölte,hogy el van dugulva,így sem eltemetni nem kell,sem horribilis összeget költeni rá. Nagyot lélegeztem s otthagytam,hadd játsszon csak,majd rövid idő után faarccal jött ki és közölte,hogy kész. Én csak néztem,hogy milyen gyors,de mondta,hogy nem volt nagy ügy,tényleg csak el volt dugulva. Kérdezem nagy naivan ( gondolva hajra és más gusztustalanságokra ) hogy és mi volt benn,mire kivágja nagy nyugodtan : ZOKNI. Akkorát röhögtem,nem bírtam magamban tartani és vihogva kérdeztem,hogy Mi??? Zokni? Mint valami idióta. És lőn. Előkerült a Gergely régóta köddé vált zöld zoknija a mosógép belsejéből,ami ugyan 4000 Ft-ba került,de legalább nem egy új mosógépbe így karácsony előtt. Ráadásul meglepően használható az állapota...és elmentettem a hórihorgas szerelő számát egyéb esetekre....

Reklám,reklám!

Decemberi történések.

A Mikulás-őrület után egyre több munkánk lett. Sok gyerek - és családfotózás,rövid határidővel. Ráadásul kedden volt egy utolsó néptánc-próba Dénesnek és szerdán pedig az előadás,ami tulajdonképpen egy nyilvános néptánc-próba volt. Nagyon büszke voltam rá,nagyon szépen csinálta és nem utolsósorban azért örültem,mert itt is bebizonyosodott,hogy Dénes - szorongó kis lelke ellenére itt is nagyon népszerű a lányok körében. Volt egy körjáték,aminek az volt  a lényege,hogy valaki leguggol a kör közepén és a többiek körbejárják. Ő mondja,hogy - kútba estem! - többiek : - ki húzzon ki? - És a középen guggoló választ. Ketten is Dénest választották,pedig sokan voltak rajta kívül,igaz csak egy fiú. De láthatóan nagyon szereti mindenki,aminek örülök,mert eddig nehezen teremtett kapcsolatokat.
Szerencsére a köhögést leszámítva nem is betegek - rajtam kívül mindenki jól van. Közeledik a karácsony,ma is sütni akartam,meg dekorálni a lakást,de nem nagyon haladok,mert tényleg elég rosszul érzem magam. Még jó,hogy kicsit ma lesz alkalmam pihenni,de holnap újra fotózás. Szerencsére van munka...

Itt járt a pirosruhás.

Ahogyan az oviban nevezik a jó öreg Mikulást. Sütöttem Mikulásváró csokis-banános muffint és izgatottan takarították kis csizmáikat és időről időre kukucskáltak ki a teraszra,hogy vajon jött-e már? És lőn...
Hozott ajándékokat,Dénesnek Lego - szerű építőkockákat,amiből lehet autót,helikoptert,meg repülőt építeni. Gergelynek pedig barkácskészletet hozott. Úgy örültek,ugrándoztak...nem értették,hogy lehet,hogy a Télapó mindig tudja,ki mivel szeret igazán játszani. Mami Mikulásától kaptak piros lufikat,amiből csináltam nagy lufigömböt nekik,meg édességet is persze egy keveset. Az oviban is kaptak egy-egy ajándékcsomagot. Így aztán tegnap - megünnepelve,hogy ilyen jó volt mindenki,igazán szépen telt az este. Én ananászt és kiwit kaptam apa Mikulásától,ő pedig a Télapó segédjét - csini mikuláslányt kapott este a fiúk lefektetése után. Mondom én,tudja az ősz öreg,ki mit szeretne kapni....