Avagy gyerekekkel sosem egyszerű az élet.A nap fantasztikusan telt,estig a strandon voltunk és mindketten láthatóan front,vagy valami más egyéb hatása alatt álltak,nagyon jól érzetük magunkat.Vacsora alatt már mindenki nyavajgott,ők azért,mert álmosak voltak,én azért,mert ők nyavajogtak,szóval kezdtünk egymás idegeire mászni.Aztán Dénes közölte,hogy jóllakott,én a mosogatónál álltam szorgoskodva,Gergő csendesen fetrengett a pihenőszékében.Szemem sarkából láttam,hogy pakolja a Dénes a sajtos rudat befelé,gondoltam,akkor még hadd egyen,úgyis el akarok mosogatni.
Fél 9 volt,úgy mentem volna már aludni.Egyszer csak szól azzal a tipikus hanglejtéssel a hangjában,amikor biztos lehetsz benne,hogy valamit csinált....és igen.Megfordulok és a gyerek orra tele van sajtos rúddal!Én persze odarohantam,rákiáltottam,amitől megijedt,ki akarta szedni és így jó mélyen betömködte az arcüreg felé a cuccot.ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.
Gyorsan próbáltuk menteni a helyzetet orrszívással ,Stérimare-ral,hatalmas sikerrel.
Így hát este fél 9-kor tettünk a kölökkel egy kellemes sétát az ügyelet felé,ami valójában nem volt ellenemre,mert vágytam már egy nyársesti andalgásra,csak a körülményeket képzeltem másképp...
Ott nagyon ügyes volt,megengedte a dokiknak,hogy kicsipeszeljék az egyébként hatalmas darab kiflit,kívülről nem látszott ekkorának...kapott egy fecskendőt ajándékba,én meg ígéretet,hogy ilyen többé nem fordul elő.Meglátjuk...
Két kis majmocskám van,akik mindennapjairól szeretnék írni. Dénes és Gergely névre hallgatnak...vagy nem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése