Birtokháborítók.

Tudom magamról,hogy sok mindenben nem vagyok az a kimondott spíler,de azt gondoltam mindezidáig,hogy a biológia tudásom abszolút megdönthetetlen.Mert hogy millió állatos filmet és ismeretterjesztő magazint nézek,ha valaki a családból tudni szeretné,hol él az alpaka,akkor nyugodtan számíthat a segítségemre sőt még ellátom mindenféle információval az állat milyenségéről is.Nem restellem azt sem állítani,hogy biológia fakultációim hozományának köszönhetően még ennyi év után is stabilan és reszkető kéztől mentesen felboncolnék bármilyen kisállatot.

Ám az udvarunkon mostanában tömegével fellelhető,aprótól egészen ökölnyi méretű barna varangyok és egyéb terepszínű kétéltűek átgondoltatták velem ezt a dolgot.Nos ez nem is a napokban történt,mivelhogy beköszöntött ugye az ősz és az ember azt gondolná,hogy a kurva sok eső miatt hemzsegnek a kertben.ez konkrétan 2 hete volt tetőfokán,amikor például egyik nap délután 36 fok lévén lementem napozni.Éppen csak kiléptem a felforrósodott betonra és ott figyelt rám 8 szem,azaz  - gyengébbek kedvéért - 4 szempár.

Mióta anya vagyok tudom,hogy TILOS sikítani,kiabálni,undorodva odébb ugrani bármilyen gusztustalanság is kerül elénk,mert nem ildomos a saját indokolatlan,vagy alapos félelmünket a gyerekeinkre kivetíteni.Ezért anyukám előtt is elismerést kiváltva fogok meg puszta kézzel akár pókot,vagy poloskát,holott rettegek tőle és legszívesebben visítanék,de boldog elégedettséggel veszem kézbe,csak hogy ŐK ne féljenek semmitől.

Mivel egyedül voltam az udvaron nem kellett színészkednem,de már a magamra erőltetett álca olyan izmos lett,hogy nem kezdek hajmeresztő hisztibe egy kétéltű miatt.Így érdeklődve figyeltem őket és végigfutott az agyamon minden,amit környezetismeret órán tanultam egykor a békák életéről,de akárhogyan is gondolkodtam nem tudtam felidézni egyetlen olyan mondatot sem,miszerint a kétéltűek imádják a meleget és órákat képesek a tűző napon lenni - sokkal inkább olyanok jutottak eszembe,hogy ezek miaszart keresnek itt ilyenkor,mikor úgy is képesek lélegezni,hogy a bőrükre hullott nedvességből kivonják az oxigént és hogy szinte csak nedves közegben fordulnak elő.

Szóval itt tartunk.Ellenséges terület lett a kertünk,ahol naponta több béka fordul meg, mint ember és akik ráadásul odaszarnak mindenhová.Nem tévedés,tele van a járda békaszarral.Tavaly is volt néhány,akkor Kálmánnal minden alkalommal összeráncolt szemöldökkel hajoltunk fölé és latolgattuk,hogy vajon patkány,vagy nyest szarta össze a kertet és Kálmán telepakolta a garázs sarkait,a pincét patkányméreggel.Aztán anyósom felvilágosított minket,hogy nincs mit félni,az csak békaszar,ami ugyan ártalmatlanabb,mint a patkány,de legalább sok van belőle.

Én meg kezdhetem újragondolni a biológiai ismereteimet.....