Az első láz.

A Gergelynél.Dénesnél már kitapasztaltam,hogy jó eséllyel el is múlik reggelre,ezért nem ijedtem meg túlságosan.Természetesen figyeltem éjjel többször,lecsillapodott-e neki a kúptól és csak egyedül a lázgörcstől paráztam,de nem lett semmi ilyen.Másnap reggel anyu itthon maradt vele amíg én elvittem Dénest oviba,aztán délután mentünk orvoshoz.Ráadásul a jobb szeme alatt fel volt neki dagadva,biztos voltam benne,hogy megint könnycsatorna elzáródás,mint kicsi korában.A dr.nő viszont eszembe juttatta,hogy az váladékozik,itt meg csak szép monokli látható.Kálmánnal már beszéltünk előző este róla,hogy mi van,ha kocsmai verekedés(Dénes belekönyökölt,stb.)vagy esetleg rádőlt (erősen fejnehéz)valami kockára,vagy kisautóra,vagy valamelyik másik istencsapására a nagy kisautósdobozból.Hát igazunk lett.Gergely beszedett valami vírust,a szeme alá meg egy balost.A láz viszont ok nélküli egyenlőre,mert sem a torka nem piros,tüdeje tiszta,igaz taknyos,de az egyvégtében,mióta Dénes ovis.
Aztán ma már vasárnap van és minden este hőemelkedése van.Így holnap lehet,hogy mégis antibiotikumot kap.Péntek este még kapott Dénestől egy szolid hátulról jövő szumotámadást,amitől olyat nyalt a kövön,hogy felhasadt a szája és fél órát vérzett az ínye.Az isten nem mossa le rólunk,hogy bántalmazzuk a kölyköt....

Szombaton egyedül maradtam itthon a két ördöggel.Kálmán focimeccsre ment délután,mi meg egész délelőtt gesztenyét gyűjtöttünk(csak nem akar elfogyni a fákról az a k.rva gesztenye,komolyan tonnaszám szedtünk már össze...)Az érdekes nem is ez a része volt a dolognak,mert minden napos program a 2 gyerek sétáltatása,hanem az altatás volt.Gergely elfáradt és bealudt a babakocsiban,így esélytelennek számított ebéd után újra lenyomni.Dénes viszont közölte,hogy nagyon elfáradt,aludni akar.Összekuporodtunk 3-an a heverőjén a szobájában,ő belül,középen a Gera rátapadva a bal mellbimbómra,én meg legkívül,kiflipózban úgy,hogy a seggem lelógott az ágyról.Így küszködtem 10 percet,de persze Gergely elunta az evést,nem akart aludni.Dénes olyan álmost volt már,hogy bárgyún vigyorgott csak,amikor letettem az öccsét a földre,pár könyv társaságában,hátha csendben molyol(mintha nem ismerném még eléggé)Elbontotta a szobát pár perc alatt,előszedett a másik nagyjátékosdobozból egy mágneses tomaszos puzzlet és szétszórta a szobában,egyik-másikon otthagyva jellegzetes 4 fogas védjegyét.Ezután elégedett dajdajozással kezdte a dobozt fel-le tologatni a hajópadlón,ami hihetetlenül k.rva hangos.Én próbáltam nyugalmat sugározni,de majd'szétrobbantam,ugyanakkor mi várható el egy 10 hónapostól??????
De.Dénes ebben a zajban szépen lement alfába és pillanatok választották csak el az álomtól,amikor Gergő becsípte az ujját a dobozba és éktelen üvöltésbe kezdett.Ekkor szakadt el bennem valami,felkaptam a dedet és áttoloncoltam a szobájába az ágyába,dondolván,ha az ajtókat becsukom,nem lesz olyan durván hangos az ordítása.Elhelyeztem hát ágyában 2 lego duplo kocka társaságában,amit-hihetetlen,de igaz-kitörő örömmel fogadott és a hátralévő pár percben,amíg Dénes elaludt síri csendben forgatott a kezében.Nem hittem volna,de ebben is szerencsém volt....

Dénes nap,Kálmán nap.

Megünnepeltük a fiúk nevenapját.Szombaton anyuék jöttek meg a tesóm,vasárnap Kálmán családja.Dénes olyan édes volt,most fogja fel már az egésznek az értelmét igazán.Alig várta,hogy ajándékot kapjon és nagyon örült nekik.Anyutól a lego duplo mellé kapott 3 labdát,mert amikor megkérdezte tőle,hogy mit kér,ő ezt akart:3 labdát,egy pirosat,egy feketét és egy zöldet,mert ez a 3 a kedvenc színe.Persze ebéd után megkapta a legokat is és magán kívül volt.Dorcinál kipróbálta még a nyáron és úgy tetszett neki,hogy akkor elhatároztuk,ezt fog kapni.Tőlünk egy nagy családi házat kapott,van benne minden,még wc is,meg hinta,ágyak,lépcső.Öcsém nevében elemeket rendeltem neki,hogy jó sok mindent tudjon építeni,anyu nevében kisállatokat,tyúkólat és még anyósoméktól meg sem kapta,mert ők nem tudtak eljönni....abban van a csúszdás,azt hiszem nagyon fog neki örülni.Élvezi a játékot vele,csak hát nem egyszerű,mert Gergely is szeret vele játszani,de ő egész másképp.....
Olyan édes,annyira imádom,amikor próbál az öccsének segíteni,hogyan játsszon,magyarázza,hogy:-nézd,Gergő,így kell vele játszani,nem szétszedni....
Majd belejön a kis majmocska is és tudnak majd együtt játszani.

Rohadt barack.

Téma a Gergely ismét.Észbontóan kezd ő is viselkedni,hisztizik és akaratoskodik egész nap.Mellette persze egy tündéri vigyorgó kis húspogácsa,de olyan dolgai vannak,hogy az összes hajam az égnek áll.Ha Dénes barátunk nem edzett volna már engem az elmúlt 3,5 évben tuti kiakadnék.Gergely.Még mindig mindent megkóstol.Újabb ínyencségek:moha,toboz,lenyírt fű,hernyó(váááááá).
Mindenhová felmászik.Dobozra a Dénes szobájában,amiből van 3 és játékokat tartalmaz.Onnan a kisszékre,onnan az asztalra.Kihúzza a fiókot és vagy belemászik,vagy mindet kihúzza és még magasabbra mászik és ül a legfelsőben elégedett vigyorral a pufók képén.Dénestől még mindig mindent elvesz.De ha Dénes próbál tőle valamit elvenni,akkor elképesztően hangosan,gyakorlatilag levegővétel nélkül,dobhártyarepesztően üvölt,mellé ülésből derékszögben megdől és úgy veri bele a fejét a földbe,metlakiba.Egyik este a fürdőkádban végezte el ezt a műveletet,aminek persze az lett az eredménye,hogy felszivattyúzott pár deci habos pisis fürdővizet,majd prüszkölt percekig.Tök vicces amúgy,annyit röhögünk rajta(bocs,kisfiam...)
És akkor még nem is beszéltem a sérülésekről,mert ez a sok akció meghozza ám gyümölcsét:a feje pont olyan,mint egy rohadt barack.Itt-ott leütve,tele friss sebekkel és múló,lila,sárga barna és egyéb szép őszi színekben pompázó monoklikkal.Egyszer már a szája is vérzett,sejtem nem utoljára....

Kötöttfogású birkózómérkőzés.

Résztvevők:pehelysúlyban Gulyás Gergely,dupla pehelysúlyban Gulyás Dénes.Menetek száma változó,napi 5 és 20 közé tehető.A meccsek kimenetele nem épp kétesélyes,kicsit egyoldalú a játszma,de rendkívül szórakoztató.Így kezdődik:Gergely a kb.9 kilójával és az abszolút fürgeségével mindent belead,hogy elvegyen a Dénestől mindent,amivel szegény épp játszik.Ezen a 18 kilós versenyző nagyon kiakad és nem megveri,megrúgja,megharapja kedves öccsét,hanem hátulról birkózófogásban átöleli úgy,hogy ugye közben mindketten ülnek.Elegánsan maga felé húzza,a földre hengerednek mindketten és úgy birkóznak percekig.A Gergely első alkalommal szólni sem tudott meglepetésében.Másodszor sikítozott és rinyált kicsit,de mivel ő a dolog kiváltója és percek múlva elvette a következő játékot,így Dénes ismét bevetette a jól bevált elhárító manővert.Én eleinte rászóltam,hogy ne húzza-vonja.Aztán bosszankodtam,hogy hiába beszélek.Aztán egy két fiúval rendelkező nagyon kedves ismerősöm mondta,hogy eleinte ő is startra kész volt,mert hát a kicsi mégis kicsi és nehogy már fájjon neki.De miért mindig a nagy szoruljon????Pláne,ha neki van igaza...így ő is úgy tesz,ahogy lassan én is:amíg vér nem folyik nem vagyok hajlandó megemelni a hangom,vagy felemelni a seggem a fotelből:):)Most már jót röhögök rajta,mert tök cukik és halál vicces az egész,ráadásul miért szidnám a Dénest,aki nem bántja tulajdonképpen,csak elvonja a figyelmét a saját játékáról.Szegény Dénes,tényleg mindent elvesz tőle ez a kis majom.....

Lázcsillapítás viccezve.

Szombaton ugye lázas volt,ezért nem csak szirupot,hanem kúpot is adtam neki,hogy en ugyanaz a hatóanyag legyen csak.Dénest igencsak megviselte a dolog.Egyébként is gyűlöl mindenféle macerát,lázmérést-pedig hónaljban,a fenekét nem macerálom-,szirup beadást,arról nem beszélve,hogy nem lehet szaladgálni és kimenni sétálni.A kúp betette nála a kaput,vinnyogva üvöltötte,hogy ilyet soha többé.......Aztán néhány óra múlva közölte:-Anya,már nem érezem a pálcikát a popsimban...
Én:-a kúpra gondolsz???
-Igen,arra.Már nem érezem...
-Mert elolvadt...
-Jó,de ilyet nem kérek máskor...

Másnap este fürdés után kétségbeesett arccal érdeklődött:-Anya,lázas vagyok????
Én:-Nem kisfiam,most nem vagy..
Ő,fellélegezve:-Jó,mert nem akarok púpot a popsimba....
Ezen 2 napja röhögök hangosan,ha eszembe jut...

Elengedtem.

Reggel mérlegeltem és úgy döntöttem,elmehet kirándulni az ovival Dénes.Ő persze úgy indította a dolgot-annak ellenére,hogy tegnap este menni akart-hogy fejhangon üvöltötte,hogy:-nem megyek oviba,mert álmos vagyok,aludni akarok.....
Persze megegyeztünk nagy nehezen,hogy ne szórakozzon már,menjen,mert nem beteg és szép idő is van,jó lesz kirándulni.A csoportszobába már örömmel ment,pedig azt hittem majd sírva hagyom ott,de szerencsére ettől megkímélt.Én természetesen nem bírtam magammal és meglestem őket elinduláskor.Jött a nagy busz(emeletes,húúúú,olyannal még én sem utaztam...)és szálltak fel rá szép kettesével szófogadóan.Láttam ŐT is ,ment a kis gumicsizmájában,sapiban,mellényben,kék elefántos kis hátizsákja húzta a hátát...komolyan megkönnyeztem,olyan cuki volt,ahogy ment élete első osztálykirándulására.Csomagoltam neki kis motyót,volt benne a kedvenc szamócás Jana vize,meg ropi,meg aszalt gyümölcsökből két maréknyi kis uzsonnás dobozban-komolyan kedvet kaptam én is buszos kiránduláshoz.
A gyomrom persze egy nagy gombóc volt,amíg Kálmán nem telefonált-ő ment érte és vitte mamázni.
A helyzet a következő:Dénes szerint nagyon jó volt és -képzeld apa,azt mesélem el neked,hogy átmentünk a farmosi kettes sorompón gyalog....(szinte tudtam,hogy az egész buliból csak az szivárog le neki,hogy sorompót láthat...)
Óvónői szemmel:-Dénes nagyon ügyes volt,szót fogadott,ám úgy beevett a kiránduláson(naná,aszalt datolya a kedvenc és az laktat...)hogy nem volt hajlandó megebédelni visszaérkezvén.Közölte,hogy ő nm éhes és nem is fog enni.És nem is evett...Ott ült végig derekasan a közös asztalnál-gumicsizmában(muhahahahhaha)és nem evett....hát volt nagyobb gondjuk már az életben azt hiszem:):)

Ugrik a kirándulás???

A miénk ma legalábbis ugrott,mivel a Dénes ismét lebetegedett.Kezdek kiborulni,2,azaz kettő nap óvoda után péntek este és szombaton egész nap lázas volt.Nem mondom,hogy ott ragasztottak rá valamit(bár hol máshol??)Igaz,mi is taknyosak voltunk itthon.
Így most nagy a dilemmám:elengedjem holnap kirándulni az ovival a tanösvényre,vagy tartsam itthon pár napot.Logikus lenne,hogy hadd pihenje ki magát,de látom rajta,hogy halálra unja magát itthon és menne.Ráadásul egészséghét lesz az oviban és tökjó programok lesznek egész héten.Na,van még egy éjszakám,hogy kitaláljam.

Akkor most hadd írjak Gergely barátunkról,aki kezd túllőni a célon,hogy finoman fogalmazzak.Csak idő kérdése,mikor csinál magával valami veszélyeset,netán maradandót.Szó szoros értelmében ön-és közveszélyes.Minden nap történik valami,ami Dénessel soha fel sem merült.Fél kézzel húzta el a kandalló előtti rácsot,ami persze tűzforró volt és épp az utolsó pillanatban kaptam el a kezét onnan. Mindenhová felmászik,Dénes szobájában már tönkretette a játékos gyékénydobozokat,mert azon ücsörög és örül magának.Ha leesik fejre-gyakran megtörténik-akkor sír pár másodpercet és megy vissza garázdálkodni.
Az már nem kifejezés,hogy mindent megeszik.MINDENT.Dénes véletlenül elölhagyott egy málnával teli poharat és ő bevezette magának a málnát.Ideig figyeltem,de nem lett baja.Csak én vagyok kifáradva,mert sehová nem mehetek úgy,hogy ne lenne rajta fél szemem......