Dénes 6 éves lett.

Édes kicsi pici Dénesem 6 lett. Aki tudja,milyen picike volt,amikor született és nem is éppen egyszerűen született,az tudja,micsoda nagy dolog az,hogy most 6 éves és milyen nagy és milyen okos. Mert az. Igaz nagyon sokat feszülünk naponta egymásnak,de az biztos,hogy ő lesz mindig életem nagy szerelme.
"...nem azt ünneplem , mióta , hanem azt , hogy megszülettél..."

http://www.youtube.com/watch?v=EfTsB0Cp7bM

1/d.

Tisztelettel jelentem,hogy Gulyás Dénes nevű tanköteles korú gyermeke felvételt nyert iskolánkba,az 1/d osztályba.

Sír és örül a lelkem. Van egy tanköteles korú kicsinagyfiam. Sír az egyik szemem,mert nem azt a tanító nénit kaptuk,akit vágytunk,de örül a szemem,mert egy végtelenül kedves,lendületes,nagyon fiatal másikat kaptunk,aki állítólag mindenki kedvence. És nagyon-nagyon örülök,mert az összes református elsős egy osztályba került,ami szerintem garantálja a jó és összetartó közösséget. Ez persze önmagában nem biztosíték,mert elsősorban minden a szülőkön múlik,ki ahogy neveli a gyerekét,milyen értéket továbbít neki és mit hall a gyerek otthon az iskoláról. De ez rajtam nem fog múlni,mert tőlem csak jót fog hallani és én úgy fogok hozzáállni mindenhez és mindenkinek,hogy Neki,Gulyás Dénes tanköteles korú elsősnek az 1/d osztályban jó legyen. Pont.

Családunk új tagja. Gulyás Polly.

Vidám tavaszi szünet.

Annak ellenére,hogy az időjárás mondhatni nem kedvező,mi hozzuk a formánk és néhány elkerülhetetlen súrlódástól eltekintve igen vidáman telnek a napjaink. A súrlódás néha átmegy üvöltős,hajtépős veszekedésbe,másrészről viszont mintha kicsit visszafogottabb lenne a belviszály. Az időjárás nem kedvező mivolta naponta megismétlődik,vagy a hó esik ( szakad ) megállíthatatlanul,vagy az eső. Ennyi csapadék évek óta nem volt,meg is van az eredménye,idén megint vízinövények fejlődnek a kertben,mint mikor még építkeztünk.

A fiúk cukik. Imádják és gyűlölik egymást és én ebben a kettősségben őrlődöm.Szombaton elmentünk a Pólusba,mert minimax húsvéti napokat tartottak. Valójában nagyon gyenge eresztés volt,nagyon kevés játékkal és nagyon sok emberrel. Viszont élveztük,hogy kóborolhatunk a plázásban,én vettem magamnak néhány felsőt,fiúk meg beleültek minden szülőkoppasztó színes járműbe,amibe vagy 1,vagy 2 százast kell beledobni,hogy ezért cserébe néhány percig rázogatja,vagy emelgeti a gyerek seggét. Szerencsére a mieink nem nagy igényűek és hiszékenyek,mert az első kör után elfogyott a százasom felszólalásra beérték csak azzal,ha beleülhettek és tekerhették a kormányt. Ezúton bocs....
Aztán hazaértünk és jött a baj. Kádban hajat mosva ugyanis Dénes egy teli vödörrel úgy szájon vágta szegény Gergelyt,miközben a haját akarta leöblíteni,hogy annak az egyik első metszője kicsorbult. Még ma is lila a szája belül,a foga befelé áll kicsit,de virul.
Aztán másnap reggel elmentünk templomba és délután kimentünk sarat dagasztani a parkba,amikor összevesztek,Gergely nekiindult a motorral ,Dénes kergette és a parkból szépen kiszáguldott az útra a templom előtt. Nem nagyon,csak úgy az út közepéig,mire őrült sprintben utolértem és csak állt ott és nem értette miért üvöltünk az apjával kórusban,de még a Dénes is dermedve állt és bámult. Nem jött autó. Nem tudom,kinek legyek hálás. Van egy Isten,aki védi,vagy csak a jó szerencséje,vagy a gondviselés....nem filozofálok ezen,de nagyon megrázott ez az eset is. Már 4 éves lesz és még mindig semmi veszélyérzete nincs. Megőrjít,egyszerűen legszívesebben magamhoz láncolnám. Drága Vali,ha olvasol,naponta eszembe jut az SMS-ed,amit akkor írtál,amikor megtudtam,hogy ő is fiú lesz. Azt írtad,hogy ne aggódjak,Nagykáta legnyugodtabb kisfiúja lesz ő. Hát...nem jött be...most nem lett igazad...

Ma pedig Ceglédre mentünk a strandfürdőbe. Ez egy igazi vidám nap volt,bár Dénes egyszer igazán kikészített,de csak egy pár percig viszketett a tenyerem,ezen kívül nem volt gond. Katiék is jöttek,Gergő rákattant Lorára - azóta is emlegetik Dénessel,hogy milyen jó volt együtt játszani ( ????? ) számukra ez így van,ők együtt játszottak. De tényleg nagyon,nagyon jó nap volt ez,igaz nem aludtak egész nap,igaz kikészültek teljesen,igaz most mindenki vörös szemmel néz ki csak az üres fejéből...de nagyon jó volt ma együtt lenni. És Dénes megtanult a víz alatt siklani,legyőzte félelmét és iszonyát attól,hogy víz érje az arcát. Szó szerint fél óra alatt megtanult a víz alatt siklani és úszni. Imádlak kisfiam és nagyon büszke vagyok rád! Slusszpoén : egész úton énekeltünk,hogy már este fél 7-kor ne aludjanak el ( igen,Kati,addig ott voltunk!!! ) és hazaérve Dénes nagy álmos hangon megkérdezte : kijön velem valaki bicajozni??? MIIIIII?!?!?!?!?!?!?

Még a plázázáshoz...

Szóval Kálmán elvitte magával Dénest pisilni,én meg Gergellyel indultam,amikor megkérdeztem Anettet,hogy Dorcit is vigyem-e. Nem kis meglepetésemre simán jött velünk,ami pedig elég fura,mert sajnos nagyon keveset látjuk egymást. Szóval a mosdóknál nagy sor állt,így rutinosan bevettem magunkat a mozgássérült mosdóba,gondoltam két gyerekkel csak nem utálnak ki onnan,ráadásul jó nagy fülke 3 embernek. Szóval szép sorban mindkét gyerek elintézte a dolgát,kezet mostak és néztek meredten,mire mondtam nekik,hogy most én is pisilek és ki ne menjenek az ajtón és kinyitni sem szabad. Erre Gergely odafordul Dorcihoz és fennhangon közli : - Dorci,hallottad,azt mondta az ANYÁM,hogy nem nyithatjuk ki az ajtót! Szót fogadsz neki,ugye?
:):):) Dorci úgy meglepődött,ahogyan én is,hogy csak bólogatni kezdett. Én viszont röhögtem,olyan cukik voltak,ahogy álltak ott egymás mellett a két kis ( nagy ) ovis....

Válság van..vagy mi.

Nos,jó régen nem írtam,mert a családi életem felgöngyölítését háttérbe szorítottam az üzleti érdekek előnyben részesítése végett. Hű. Ezért szinte csak a fotózással,de leginkább a horgolásaimmal foglalkoztam itt. És nagyon sok megrendelésem össze is jött,ezen a két héten konkrétan 17 sapka. Most már csak kettőt kell megcsinálnom és azokat is csak a hét végére,így időm,mint  a tenger...vagyis nem,mert készülök a következő kézműves vásárra,csinálok 'azonnal megvásárolható ' darabokat a héten,de ez a másik blogom témája.
Itt és most. Tegnap volt szerencsénk ismét szerződéseket kötni esküvőre és ilyenkor mi plázázunk. Az időjárás amúgy sem engedne mást,mert ugyan én télen elterveztem,hogy ilyenkor már lenge szellő fogja fújdogálni a hajam,miközben minden hétvégén a szabadban kirándulunk és jó előre bepótoljuk a nyáron kimaradó hétvégéket a fiúkkal. Ezzel szemben ma is 0 fok körül van,a sziklakertben az összes tavaszi szépség elfagyott és még mindig a k..rva csizmámban járok.
Tehát Árkád. Nagyon jól elterveztük,ugyanis odajött Anett a gyerkőcökkel,így mi csajok és a lurkók édes egyetértésben ebédeltünk,fagyiztunk,amíg Kálmán a párokkal beszélgetett. ( ez az idill amúgy egy izzadós,szaladós,veszekedős délutánba fajult,mert a fiúk túlpörögtek a sok impulzustól és sok finomított szénhidráttól,de ez most nem az a poszt. Csak a jóra emlékezem )
Öcsémék is megjelentek egy időre,sőt még anyuék is,úgyhogy össznépi családi délután lett. De valami megdöbbentett. Gondolom mindenki értesült már Árkád kettő megnyitásáról,hiszen Magyarország legkisebb plázája nem maradhatott a legkisebb,mert az nem trendi,ezért hozzáépítettek még pár száz négyzetmétert. Szerintem fölösleges pénzkidobás volt,mert az Árkád így is mindenki kedvence szerintem. De így van egy orbitálisan nagy Interspár,meg néhány új butik. Nagy ügy. De ami feltűnő volt,hogy alig találtunk parkolóhelyet és ami még feltűnőbb,hogy az egyik legdrágább cukrászdában kívánták meg sarjaim az édességet,így gondoltuk nem fosztjuk meg őket ettől beülünk. Már amikor beálltunk a fagyizós sorba feltűnt,hogy nincs is üres asztal,pedig tényleg nagyon drága hely,egy tortaszeletért 700 szerintem rohadt sok. Csinos lánykák pincérkedtek,sürögtek-forogtak,találtunk egy kis asztalt,összeszedtünk annyi széket pluszban köré,hogy mind odaférjünk és álmélkodtunk,milyen iszonyú nagy a válság Magyarországon. Félreértés ne essék,egyikünk sem politizál,még öcsém sem,de nem lehetett nem észrevenni,hogy dobják ki az emberek a pénzüket az ablakon és mennyire nem néz ki senki ott nélkülözőnek. Amit amúgy nap mint nap hallani...most akkor mi is van. Miért sírunk naponta arról,hogy milyen szegénységben élünk,amikor valaki kiad 2500 Ft-ot egy kávéra és egy szelet sütire. Mert ez trendi.

Újabb játék - Levendorka és Horgolásai M.

Keress minket a Facebook - on!