Sok játékot szoktunk Dénessel játszani,többek között a kedvencünk,hogy a szó utolsó betűjével kell a következőnek egy szót mondania.Egyébként sem szegényes szókincse rengeteget fejlődött amióta elkezdtük és nem utolsósorban mindig kéznél van - akarom mondani szájnál - séta közben haza az oviból,vagy valahol várakozva.
Másik kedvenc a dúdolunk egy dalt és a másik kitalálja,melyik lehet ez.Nagyon szeretjük és a zenei műveltsége is fejlődik.
A harmadik nagy favorit pedig az emelje fel a kezét az,aki szereti....című örök.Sorban haladunk és olyan dolgokat mondunk,amire nagyon vágyunk és tudjuk,hogy a másik is.Ezt négyesben is gyakran játsszuk,Dénes indítványára.Gergely általában lelkes asszisztáló,de egyre gyakrabban beszáll ő is.
Egyik reggel éppen az utóbbit játszottuk és éppen elhangzott Dénestől a minden alkalommal megjelenő : - tegye fel a kezét,aki szeretne már végre menni a strandra....
majd miután minden kéz a magasba lendült mindenki vágyakozva és nosztalgiázva tekintett a reggelijére,amikor Dénes rászólt Gergőre : - Te jössz!
Gergely csak egy picikét tétovázott,majd kivágta : - Alumínium.....
Nyilván összetévesztette a játékot.Cuki volt,nagyot röhögött magán és folytatta : - tegye fej a kezét,aki szejeti a jaját...... ( Lara = kutyánk )
Két kis majmocskám van,akik mindennapjairól szeretnék írni. Dénes és Gergely névre hallgatnak...vagy nem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése