Van az úgy,hogy...

Megszánom a gyerekeimet és hagyom,hogy kicsit a megszokottól eltérően és néha helytelenül ( szerintem ) táplálkozzanak. Ugyanis irtó szigorúan betartjuk az általam hozott szabályokat,miszerint főétkezni csakis a konyhában,együtt,ülve és játékot közben tilos. Ahogyan én sem olvasok,netezek,telefonálok,TV-zek közben. Hanem beszélgetünk.
Ám amikor jól magamba nézek eszembe jut,milyen isteni néha elnyúlni a kanapén és úgy ebédelni,vagy a számítógépen filmet nézni és úgy enni. Ezért néha megenyhülök és a nappali kihúzott kanapéján ehetnek vacsorát,hétvégén néha reggelit mesenézés közben. Ők irtó boldogok,én meg irtó büszke vagyok magamra,hogy kicsit felszabadultabb lettem. Hurrá.